2012. 10. 27 Táj, testrésszel Szász Ferenc
Október, délután. Táj ennél békésebb már nem lehetséges, legalábbis vonatablakból szemlélve.
Egyetlen testrész a gazzal felnőtt töltés oldalában, hívatását tölti be éppen, vagy ki tudja, egyszerűen fiziológiai szükségletét végzi. Ha szív, akkor ver, ha koponya, nyaka szegetten is gondolkodik, bólogat, vagy úgy tűnik. Ennél természetesebb dolog, s így említésre se méltó nem volna a világon, de a test többi része sehol. Kiszállni, alaposabban körülnézni talán lehetne, de nem érdemes. Ez a kép marad meg bennem: táj, testrésszel.
A befejezett művelet végén a kép ki is úszhatna szemből, tudatból: senkihez, semmihez sem tartozik, a természetfelettihez semmiképpen. Persze, jobb volna nevén nevezni a testrészt, de ez sem változtatna a lényegen.
Festő talán ilyenkor rögtönözne, s utolsó pillanatban, a kiállítás előtt döntene a címről. Táj I. vagy Táj II.
Hát valami ilyesmi bízatik itt az olvasó játékos képzeletére, nyelvi leleményességére, kénye-kedvére, szemérmességére. Persze, ehhez el kellene fogadnia ilyen játékszabályokat, hogy a szöveg néha maga a korpusz, néha pedig nem, illetve a korpusz minden esetben szövegként is megpróbálkozik a létezéssel. Néha sikerül, néha torzó marad.
Az emberek többsége, ez tény, egyre ritkábban utazik személyvonaton, főleg vasárnap délután. A tények pedig makacs dolgok.
Október, délután. Táj ennél békésebb már nem lehetséges, legalábbis vonatablakból szemlélve.
Egyetlen testrész a gazzal felnőtt töltés oldalában, hívatását tölti be éppen, vagy ki tudja, egyszerűen fiziológiai szükségletét végzi. Ha szív, akkor ver, ha koponya, nyaka szegetten is gondolkodik, bólogat, vagy úgy tűnik. Ennél természetesebb dolog, s így említésre se méltó nem volna a világon, de a test többi része sehol. Kiszállni, alaposabban körülnézni talán lehetne, de nem érdemes. Ez a kép marad meg bennem: táj, testrésszel.
A befejezett művelet végén a kép ki is úszhatna szemből, tudatból: senkihez, semmihez sem tartozik, a természetfelettihez semmiképpen. Persze, jobb volna nevén nevezni a testrészt, de ez sem változtatna a lényegen.
Festő talán ilyenkor rögtönözne, s utolsó pillanatban, a kiállítás előtt döntene a címről. Táj I. vagy Táj II.
Hát valami ilyesmi bízatik itt az olvasó játékos képzeletére, nyelvi leleményességére, kénye-kedvére, szemérmességére. Persze, ehhez el kellene fogadnia ilyen játékszabályokat, hogy a szöveg néha maga a korpusz, néha pedig nem, illetve a korpusz minden esetben szövegként is megpróbálkozik a létezéssel. Néha sikerül, néha torzó marad.
Az emberek többsége, ez tény, egyre ritkábban utazik személyvonaton, főleg vasárnap délután. A tények pedig makacs dolgok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése