Sipos Mónika Rebeka: Gondviselés

2012. 11. 15	Gondviselés	Sipos Mónika Rebeka
Benti virágaimat locsolgatom, s miközben ezt teszem, ösztönösen is a gondviselés érzése nyilallik belém, no, meg a szépségé is, mert „hasznos” munkámért cserébe szép ajándékot kapok. Növényeim gondoskodásom nyomán virágba borulnak, lelkemet pedig gyönyörűséggel, megnyugvással töltik el. Minden embernek van valamiféle elképzelése a gondviselésről. Gondot viselnek rája, vagy ő viseli gondját valakinek. De ugyanakkor időnként érthetetlen is lehet a gondviseléshez való viszonyulásunk, mint ahogy nekem is az volt gyermekkoromban, amikor nővérem hangos kátétanulása közben arra figyeltem fel, hogy azt mondogatja, még egy hajszál sem eshet le a fejünkről anélkül, hogy a jó Istennek ne lenne arról tudomása. Hogyan tud mindenre és mindenkire egyszerre ennyire figyelni, ennyi emberre gondot viselni? Gyermekként félelemmel töltött el, ugyanakkor őszinteséget szült bennem. Vagy a lelkiismeretem szólalt meg? Nem tudom, de az érzés egy életre megmaradt, és kiteljesedett. Ma már hiszem, hogy a mi apró emberi gondjainkat is mind számon tartja a Gondviselő, és velünk együtt gondolkodik, hogy együtt megoldást találjunk. Ahogyan életet ad embernek, állatnak, fának, virágnak, ahogyan napsütést és esőt ad földjeinkre, úgy ad erőt, hitet és reménységet is! Talán ezért érzem és hiszem: „Nem vagyunk magunkra hagyva, és Nem vagyunk egyedül. Ez mind a Gondviselés titka. Soha semmi sem magánvállalkozás. Még akkor sem, ha a Sorstervedet végső soron Önmagad álmodod meg.” (Müller Péter) Jó, hogy nem vagyunk egyedül magunkra hagyva, még akkor sem, ha dacolunk az ellen, hogy senki semmilyen gondunkat ne viselje, mert erősek vagyunk, gondjainkat mi magunk is meg tudjuk oldani. Jó, hogy, ha utólag is, de a megtörtént dolgok tükrében, végül felismerjük Isten és embertársaink gondviselését. Ahogy és ahol a szükség megkívánja! Nekünk, embereknek a gondviselés feladat kell legyen, egy belső őszinte szó késztetése. Nem az érdemekért, hanem egyszerűen csak az érzésért. Viseljünk gondot egymásra!