Molnár Imola: Életképek

2012. 11. 22.	Életképek	Molnár Imola
Egy amerikai hírdetésben olvastam a minap, hogy kutatók olyan nyakláncra fűzhető „fényképező gépet” szándékoznak kifejleszteni, amely egy tetszetős medálba van beépítve, és a nap folyamán fényképeket készít az életről. Több száz képet életünknek megannyi fontos vagy éppen jelentéktelen pillanatáról. A képállományt az ember minden este számítógépre töltheti és visszanézheti, válogathatja, rendezheti. Ami tetszik, megtartja, a többit meg egyszerűen kitörli. Belegondoltam: a képek közt lesz majd egy rakás utcarészlet, sarkok, tárgyak, bútorok a lakásunkból, idegenek, akikkel az utcán szembemegyünk, ismerősök, családtagok, arcok... De milyen arcok? Kik arcai? Idegeneké, ismerősöké, szeretett személyeké és azoké, akiket az ember talán idővel elfelejt. Akikkel egy rövid ideig szemben áll, de aztán talán soha életében nem látja többé...Pedig lehet, hogy megnevettet vagy épp valamilyen fura, kiismerhetetlen módon rádöbbent valamire, vagy épp emlékeztet valakinkre. Vannak olyan emberek, akiknek arca lassan kikopik az emlékezet filmszalagjáról, és csak a halvány tudat marad, hogy egyszer láttam valakit, aki olyan volt, és azt mondta, de a mondatot már nem tudjuk befejezni, és a képet nem tudjuk felidézni, mert valamikor, valahogyan a tartalom kitörlődött, és csak az alkalom rémlik még. Pedig számos olyan „idegen” siklik át néhány perc erejéig életünkön, akik értékesek, akik nem csak „valakinek” számítanak az ismeretlenek sorában, hanem van valami bennük, ami egy adott pillanatban hatással van ránk. Ritkán ugyan, de olyan is akad, hogy „csak egy ember”, mozdulataiból ráismerünk önmagunkra, s ezáltal valamilyen mélyebb és magasabb rendű következtetésre jutunk, minthogy: ő is épp úgy ácsorog egy buszmegállóban, mint én. Néha jó lenne fellapozni egy albumot és végignézni azokat a képeket, amelyek látszólag semmi és senki fontos-közelit nem mutatnak, mert van úgy, hogy pontosan ezek mutatnak meg egyes lényeges dolgokat, egyes fontos embereket. Mert lehet, hogy csak egyetlen percre, de ha valamivel is gazdagítják életünket: emlékezetre méltóak.