Mátéfi Tímea: A valóság meséje

2013. 01. 16.	A valóság meséje	Mátéfi Tímea
Az új esztendő harmadik hetét taposva, az utcán mellettem elhaladó emberek arcát figyelve próbálom találgatni, hogy vajon milyen személyiségek lehetnek, milyen gondolatok foglalkoztatják, milyen érzések kavaroghatnak bennük, mi újat hozott életükbe 2013, ha hozott egyáltalán... Vajon a szembejövő milyen életbölcsesség, filozófia, tanítás szerint éli mindennapjait, egyáltalán van-e egy irányadó eszme, bölcsesség az életében, amely bevált recept lehet legalább neki?  Vajon önismerete milyen szintjén áll, vajon tudja-e, hogy problémáinak, konfliktusainak mi a forrása? Izgalmas játék, biztos sokan próbáltátok már ezt. Vallások prófétáinak, pszichológusok seregének, filozófusok végtelen csapatának, nagy gondolkodók, bölcsek, tanítók, mesterek, életművészek, remeték milliónyi gondolata kering a világban, könyvesboltok polcai roskadoznak ilyen tartalmú írásoktól, a világháló közösségi oldalait is elárasztják az ilyennemű megosztások, s mégsem történik semmi. Elolvassuk, tetszik (vagy nem), aztán lehet itt le is ragadunk, nem vesszük fontolóra, nem próbálunk tanulni belőle, nem ültetünk gyakorlatba ezek közül egyet sem, mert hát minek azt, velünk nincs baj, mi így vagyunk tökéletesek, ahogy vagyunk! A IV. osztályosok valláskönyvének mellékletében van Lázár Ervin egyik jól ismert meséje, A csodapatika. Ha még nem ismered, ajánlom, olvasd el, a magad érdekében, és arra kérlek, legalább egy kicsit gondolkodj el afölött, hogy te mire kérnél kenőcsöt, pasztillát, gyógyírt, pirulát vagy szirupot Rimapénteki Rimai Péntekhtől! Vajon milyen sorsa lenne a te városodban, faludban egy ilyen csodapatikának? Valószínűleg ugyanaz történne, mint a mesében, mert ez egy olyan mese, ami a valóságban is pont így megtörténhet, vagy mégsem?