Máthé Sándor: Ki hallgat meg?

2013. 01. 11.	Ki hallgat meg?	Máthé Sándor
Az imádság abból a hitből fakad, hogy Isten mindig meghallgat, Ő mindig hűséges. Mennyire biztató, megnyugtató tudni, hogy van, aki mindig meghallgat minket is. Annyi baj, annyi szenvedés, annyi tragédia körülöttünk. Tudunk-e Istenhez fordulni, tudunk-e ilyen helyzetekben is imádkozni, vagy éppen hálát adni? Eszembe jut egy fiákeresről szóló régi történet. (Nem tudom ki írta.) A történet szerint, váratlanul meghal a kocsis fia. Az egyedül maradt ember fájdalmával keresi a kapcsolatot embertársaival, hogy elmondhassa fájdalmát, bánatát. Utasainál próbálkozik, de mindenki siet, nincs ideje meghallgatni őt, valójában senkit nem érdekel a kocsis sorsa. Megszakadhat a szíve, elöntheti lelkét a bánat, mint az ár, de nem látja senki. Végül feladni látszik minden próbálkozást, és haza megy. De nem leli helyét. Aztán kocsis társait keresi, de azok mind alszanak a kályha körül. Mit tudjon tenni? Kimegy az istállóba, hogy enni adjon lovának, és ott átkarolva lovának nyakát, önti ki lelkének minden keservét. Minden bánatát, fájdalmát elmondja, s nyomában mintha csoda történne, megnyugszik, fájdalma is alább hagy. Mennyire emberi ez a történet, mintha rólunk szólna, hiszen amellett, hogy mindannyiunknak van, lehet gyásza, ebből fakadó fájdalma, az életben annyi a csalódás, annyi a megpróbáltatás. De nemcsak a bánat, a gyász fájdalma kívánkozik ki lelkünkből, sokszor meg szeretnénk osztani sikereink örömét, a boldogságot is, hiszen mindent szeretünk elmondani, megosztani. A kérdés: van-e, aki meghallgasson? Annyi a magára hagyatott, társtalan ember. Társadalmi jelenséggé lett az elidegenedés, elhidegülés az emberi kapcsolatokban. S mindezt tetézi, hogy Istennel való viszonyunk is megromlott. Nem az Ő hibája. Ő mindig figyel reánk, Ő mindig meghallgat minket. Őt keressük elsősorban, hozzá forduljunk, de ne csak a bajban!