Dr. Ádám Attila L.: Kérdések és botladozó válaszok a cédrus helyett a vízről

2013. 01. 30.	Kérdések és botladozó válaszok a cédrus helyett a vízről	Dr. Ádám Attila L.
Eredetileg a cédrushoz kapcsolódó érdekes bibliai jelképekről akartam írni. A bibliai cédrushoz a szibériai cédrusban rejlő jelkép vezetett el (1). Meglepődve láttam, hogy a libanoni cédrus körülbelül 70-szer kerül említésre az Ószövetségben (az Újszövetségben egyszer sem, talán addigra kitermelték). Salamon király palotájának faanyagaként, a leprásokat megtisztító füstölőként és az idegen királyokat megszemélyesítő felfuvalkodott faként, akit az Isten kivágásra ítélt. De néhány januári hír irracionalitása ezt felülírta bennem. Így most megint hosszabb leszek a megszokottnál. Vízkereszti hír, „hogy megáldották a Rakaca-patak vizét és a megáldott vízből ittak a hívők, mert annak gyógyhatása lehet.”  A másik: „Közel százmillió hindut várnak a világ legnépesebb eseményének számító, 12 évente megtartott rituális fürdésre a Gangesz folyóba januárban. Az 55 napos Kumb Mela fesztivál első napján már majdnem 8 millióan megmártóztak a bűntől való szabadulás reményében”. A cédrus és a víz mégis hasonlít egymásra egy dologban: mindkettő keresztény és nem keresztény jelképeket hordoz, a libanoni és a szibériai csakúgy, mint a gangeszi, nem különben a magyarországi rakacai. De talán még ennél is bonyolultabb a víz, mint biokémiai molekula, a H2O amennyire kicsiny, annyira speciális is: az élet mindenes játékközege a Földön. A növények 95%-a víz. Lehetne még mást is sorolni. Fizikai, kémiai dipólusmomentumot és hidrogénhidat, Boltzmann-állandót, de a hópihe jégkristályok máig érthetetlen, de szívet melengető csodás furcsaságait is (2). Lehet, hogy minden irracionalitás mögött csak maga az élet (igenlése) van? A víz irracionális vetülete az esővíztől és a rituális kutaktól a folyók vizéig minden kultúrában jelen van.  Mexikótól a Jordánig, a Gangeszen át a Nílusig. Egy vélemény szerint a kereszténység, mint világvallás elterjedésének egyik, de korántsem elhanyagolható vetülete az irracionális és racionális elemek megfelelő aránya. Valóban, lehet, hogy mi unitáriusok aránytévesztésben vagyunk? Nem éllel írom ezt a kérdést. Vagy a világ van aránytévesztésben, folyamatosan. A végeredmény szempontjából ez majdnem mindegy. Az irracionalitás azonban önmagában véve nem jó vagy rossz. Jelentése lehet pozitív vagy negatív, hordozhat értékest vagy értéktelent, vagy akár semmit. De lehet, hogy még ennél is fontosabb a belső, a megélt és a külsődleges irracionalitás megkülönböztethetősége vagy megkülönböztetése. A külsődleges irracionalitás csak szimbólum, de a belső irracionalitás nélkül vajon emberek tudunk-e maradni? A kettőt néha mégis nehéz, nagyon nehéz szétválasztani. Sokak szerint talán nem is lehet. Ha a szimbólum belső, valós jelentést, tartalmat hordoz, valóban nehéz. De a tömegpszichológia mégis inkább azt mondja, a felszínes és könnyen elhihető válasz a mélyebb tartalom nélkül a legtöbb embernek elég (amit most itt nem tudok ígérni!). A csak külsődleges jelekben megnyilvánuló vallásos irracionalitás a vallásosság legprimitívebb szintje. Mégis, a tömegvallások etosza lehet, hogy ez? Két bibliai példán keresztül – bízom benne - talán jobban érzékelhetőek ezek a finom különbségtételek és kérdések. Tovább...