Lőrinczy Zsolt Bendegúz: A tél arcai

2013. 01. 19.	A tél arcai	Lőrinczy Zsolt Bendegúz
Mi jut eszünkbe, amikor a télről beszélünk? A legtöbben a gyermekkorunk hideg, havas, de játékosan szép teleire emlékezünk a legszívesebben. Szinte látom a frissen hullott, jól tapadó hóból épített „igazi” hóembereinket, szén szemekkel, murok (azaz sárgarépa) orral, seprű kézzel és fejükön a rossz fazék-kalappal. Minden szabad időnket az udvaron vagy a kerti szánkó pályán töltöttük volna, a szülői tekintély és erély is csak nehezen tudott a házba kényszeríteni. Estefelé aztán piros arccal, orral és fülekkel és átázott bakancsokkal kerültünk a lakásba, ahol édesanyánk szeretetteljes szigorral próbálta elejét venni a megfázás következményeinek. A majdnem fagyott lábujjaink vérkeringésének javítása érdekében lábunkat felváltva a már előkészített forró és hideg vizes tálba kellett mártanunk. Miközben egymás után átestünk a kezelés eme hagyományos formáján, egymás szavába vágva és egymást túlkiabálva meséltük napi élményeinket. Hangzavartól és nevetéstől volt hangos a lakás. Forró tea, vacsora és meleg vizes üvegekkel előmelegített ágyba bújás következett. Istenem, de rég volt… A szép emlékek mellett ilyenkor, januárban korom előre haladtával mind gyakrabban gondolok egy borzalmas télre, az 1943-as év januárjára, a 2. magyar hadsereg szenvedés- történetére. Trianon részleges korrekciójáért Magyarország kénytelen volt bekapcsolódni a Szovjetunió elleni háborúba. A 2. magyar hadsereget 1942 tele a Don jobb partján találja. Több mint ezer kilométerre az otthontól a -30 fokos hidegben 1943. január 12-én egy náluk jobban felszerelt hadsereg indított támadást ellenük. Az egyenlőtlen harc „eredménye” több mint 42000 elesett, vagy megfagyott magyar katona. Ez így csak statisztikai adat, de aki csak néhány percet szán a számok mögötti emberekre gondolni, az biztosan elmorzsol egy könnycseppet a szemében. Jussanak eszünkbe a hetven évvel ezelőtt szörnyű körülmények között meghalt hőseink. Mondjunk egy imát rájuk emlékezve és adjunk hálát az Istennek, hogy békében élhetünk.