2013. 01. 12. | Tükörképek | Pál János | |
Szavaink,
cselekedeteink, magatartásunk lelki világunknak tükörképei.
Környezetünk, társadalmunk egy-egy embercsoport lelkületének tárgyiasult
valósága. Magyarán: a külső jelekből szinte pillanatok alatt
kikövetkeztethető egy személy vagy embercsoport erkölcsi, szellemi,
érzelmi világa.
Sokfelé
járva, egyre több helyen látok újonnan épült, gondosan megépített
már-már impozáns ravatalozóházat és omladozó ütött kopott
tanintézményeket, középületeket. Hallottam és olvastam arról is, hogy
egy-egy közösség (és vezetője) a legnagyobb sikerei közé sorolja a
ravatalozóház megépítését, akiknek pedig nincs, azok prioritásként
kezelik annak megépítését.
Ha
igaz az, hogy a külső világ lelki világunk lenyomata, akkor mindez azt
jelentené, hogy közösségeink többségét immáron inkább már a szép vég, a
szép halál érdekli, mintsem az élet? Nem biztos, de mégis mindig ez a
gondolat jut eszembe, amikor a többnyire ütött-kopott falvainkban
meglátom az újonnan felépített, frissen meszelt ravatalozókat.
|
2013. január 12., szombat
Pál János: Tükörképek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése