Sigmond Júlia: Édes

2013. 01. 06.	Édes	Sigmond Júlia
Nem ismerek elég sok idegen nyelvet, hogy biztosan ki tudnám jelenteni: az édes szó semmilyen nyelven nem bír olyan jelentőséggel, mint a magyar nyelvben. Ha ezt a melléknevet használom egyes szavaknál, a méz ízét érzem a számban. Például, ha azt mondom, édes hazám vagy édes anyanyelvem, valahogy más a szó íze, illata, jelentése. Szüleimet mindig édesanyám, édesapám néven szólítottam, emlegettem. Néha megrökönyödve hallom, hogy manapság milyen névvel illetik a gyermekek szüleiket! Csak azt írom ide, amiket az elmúlt évtizedekben saját fülemmel hallottam. Édesanyám helyett: anya, anyácska, anyám, anyi, anyó, anyu, anyuci, anyucika, anyuka, anyus, anyuska, mama, mamácska, mamám, mami, mamu, mamuci, mamucika, mamuka, mam, mamó, mamus, mamuska, mámi. Édesapám helyett: apa, apácska, apám, api, apu, apuci, apucika, apuka, apó, apsi, apus, apuska, papa, papácska, papám, papi, papu, papuci, papucika, papuka, papó, papsi, papus, papuska, tata, tatácska, tatám, tatuci, tatucika, tatuka, tatus, tatuska, tátá, táti. Számomra a világ legszebb szavai közé tartozik ez a két szó: édesanyám, édesapám.