Rácz Mária: Egy pohár víz

2013. 01. 29.	Egy pohár víz	Rácz Mária
Amikor elvállaltam, hogy beszélni fogok a vallás dolgairól óvodás korú gyermekeknek, kicsit megijedtem a feladat nagyságától, s azóta is ezekre az alkalmakra készülök a legnagyobb odafigyeléssel és izgalommal. Nem kis kihívás az elvont dolgokat megértetni  azzal, aki még a konkrét világgal is csak megismerkedőben van. Éppen ezért arra törekszem, hogy minden egyes alkalommal vigyek magammal valamit: szemléltető rajzot, kézbe vehető játékot, megkóstolható gyümölcsöt. Egy alkalommal a jó és rossz közötti különbséget próbáltam szemléltetni, s úgy döntöttem, egy pohár vizet viszek a gyerekeknek. Beszélgettünk arról, hogy mit jelenthet ez a pohár víz számunkra egy forró nyári napon, amikor sokat szaladgáltunk, és teljesen kiszáradt a torkunk. Ki ne kívánna ilyenkor egy pohár vizet meginni. Aztán a vízbe egy csepp tintát csöppentettünk, ami azonnal sötétre festette a pohár tartalmát. Ezt már egyikünk sem inná meg szívesen. Na, valahogy így van a rosszasággal is. Minden ember olyan, mint egy pohár üdítő, friss víz. Mikor azonban szándékosan bántunk másokat, az olyan, mint amikor a tiszta vizet tintával feketítjük be. Ezen a ponton érdekes dolog történt. A gyerekek azt kérdezték: jó, de meg lehet-e még ezt a vizet tisztítani. Igen, persze, meg lehet várni, hogy leülepedjen, vagy meg lehet próbálni átszűrni itatóspapíron. És így van ez a rosszasággal is: bocsánatot kérhetünk, megjavíthatjuk azt, amit elrontottunk. Kis tanítványaimat azonban a magyarázatnál sokkal jobban izgatta az, hogy azonnal „javítsuk meg” azt a vizet. Javítsuk hát! Szűrjük és ülepítsük, tisztítsuk nap mint nap poharaink tartalmát, hogy aztán életet adó, tiszta víz lehessünk mások és önmagunk számára!