2012. december 7., péntek

Farkas Dénes: Házi áldás

2012. 12. 07. Házi áldás Farkas Dénes
A Házi áldás gyermekkoromban ott függött a szobánk falán. Azért írom, hogy a szobánk, mert nekem ilyen nem volt,azaz nem volt szobám a birtokomban, melyben egyedül én lehettem volna az úr. Családi udvarunk elég egyszerű volt, rajta egy nagyobb ház és egy kisebb. Közösen étkeztünk szüleimmel, nagyszüleimmel, testvéremmel. Az első szoba berendezett, de lakatlan volt. Csak jeles vendégek érkezésekor vették igénybe, használatba. Ebben a szobában legyek sem voltak, mert az élet a ház, istálló, állatok körül zajlott.
A Házi áldás valami rámában volt, s azt megfigyeltem, hogy legyek nem pontozták le, de ha a falról levettem, mögötte pókháló azért akadt. Mezei virágfonat övezte a szöveget, melyet sokszor megpróbáltam leutánozni, kevés sikerrel. A szöveget nagyon hamar megtanultam, mert nagyapám korán a fülembe rágta − talán azért, hogy ne vegyem le minduntalan a falról, hogy nehogy elvetemedjék ez a családi ereklye! Hol hit, ott szeretet, hol szeretet, ott béke, hol béke, ott áldás, hol áldás, ott Isten, hol Isten, ott szükség nincsen.
Nem tudom, hogy ki találta ki ezt a szöveget, melyet minden székely házban ismernek, s valószínű, ez így is van jól! Azt, hogy ez becses dísze a házaknak azt arról is tudom, hogy angolra is lefordította valamelyik szakértő, s osztogatta amerikai vendégeinek. Családlátogatásaim alkalmával magam is osztogattam eme ereklyéből azzal a megjegyzéssel, hogy tegyék fel a tisztaszoba falára.
Jártamban, keltemben annyi Házi áldással találkoztam, hogy se szeri, se száma a korondi tányérokra, vagy fa-faragványokra pingált, metszett daraboknak!
Sokszor vettem a kezembe ezekből, és elkezdtem gondolkozni a szövegen.
Az emberi erényeket felfokozza az Istenig, s megállapítja, hogy „hol Isten, ott szükség nincsen.” Szerintem itt a logikai hézag, bár a hívő ember szerint Isten mindenható, de ebben hinni már szükség, főleg azon lelkületűeknek, kik hiszik Őt!
Az ószövetségi József Egyiptomban megfejtette a Fáraó álmát, mely hét szűk esztendőről beszél. Azt hiszem a Házi áldás szerzője is nem a szükségre, hanem a szűkségre gondolt fogalmazványában, mert a székely házak szüksége és szűksége (hosszú ű-vel) között nagyon nagy a különbség!
Tudom, hogy fejtegetésem okoskodásnak tűnik, s minden marad a régiben, de legyen szabad megjegyeznem, hogy ne legyen része a kedves olvasónak szűkségben, hanem adjon Isten a Házi áldások földjén gazdag aratást!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése