Orbán Erika: Szeretem-lista

2012. 11. 29.	Szeretem-lista	Orbán Erika
Szemébe tekintek a változó évszaknak: hangulatokat és értelmet látok megcsillanni. Az alászállott szürkeség, a hideg sötétség hatással van érzéseimre. A nagyvárosi utca arctalan tömegében fürkészek. Elkapott mondatfoszlányokat kerekítek történetekké; az öltözék színei mögött egyéniségeket képzelek, és a testek tartását lefordítom magamnak. Ha másokra irányuló, csapongó gondolataimat megunom, egy forró tea mellett listákat készítek. Ezektől lesz megnyugtató rend bennem. Lista. Különleges szókapcsolatokról, meghatározó személyekről, hiányzó tárgyakról, a megunt vagy fölösleges újrahasznosításáról (pl. miképp fogom pulóvereimet szétvagdalni egy textilinstalláció kedvéért). De vannak hétköznapibb, teendőkről, vásárolni valókról, levél- és miegymás-írásról is listáim. Ha hű vagyok hozzájuk, és foglalkozom velük, azok igen hálásak: (át)alakulnak, helyükre kerülnek, beépülnek. Most leírom, mit szeretek. Mi minden fakaszt örömöt. Mert része életemnek. Vagy nem; csak sóvároghatok érte. Késő őszi lelkigyakorlat gyanánt. Kedves vagy, ha érdekel! És rendben, ha most mégsem. Akkor hallgasd a zenét, s írd meg a magadét! ... Leginkább, ha ülünk a fűtött autóban, és megyünk valahová. Sötét van, de nem késő este; látom a Dunát (a „nagy víz” megmagyarázhatatlan misztikumot ébreszt bennem) és a város fényeit. Ez pompás! Nagyon szeretek találkozni nyitott, érdekes emberekkel. Nyitott, aki képes beszélni élete nehézségeiről is. És érdekes (értékes?), ha „más”, kanyargós az élete. Szeretem hallgatni a panaszkodókat. Tökéletlenségük miatt elégtételt érzek (hogy nem tartozom közéjük). Aztán: a forró vízben való fürdést. Ezt csak úgy. Nyár kellős közepén is szeretem! Fölvenni egy szép fehér inget, színes kendővel. Az mindig elegáns. Hozzá a bordó köröm igazán nőies. Hidegek vannak, az édes-fanyar illat fölmelegíti lelkemet. Szeretek várakozni: rengeteg embert megvárakoztattam életem során. Irántuk való hálából. Ahogy a Kedvesem mondja: főtt rizs és murok. A leghálásabb vacsorázó! Szeretem a kisfiúkkal való életet, barátnőimet, s ha kifáradhatok az úszásban. Amint a városnak fölfut a láza, advent közeledtével... Aztán a „hűsülésben” való nyüzsgést. Szeretem látni reggelente a távlatot... Akkor is, ha titkolózó, ködfátyolba bújt. Szeretem a fájdalmat, ami szeretteim közelségének hiányából fakad. Nem jó, de szeretem. Nagyon szeretek terveket szőni; levelet írni; tortát sütni. Gondosan választott ajándékot kapni és álmodni. Szeretem, ha ölelnek és megértenek. Ha szeretnek. Mint ahogy én szeretek élni ilyenkor, november végén.