Mikó Ferenc: Nézőpont

2012. 12. 08.	Nézőpont	Mikó Ferenc
A héten a havazást borongós napok előzték meg. Az iskolában diák, tanár a kicsengetést várta. A lelkünkre ült a beborult idő. Ilyenkor nagyon nehéz tanítani. De mégis azon a napon valami nagyon meghozta a kedvem a példázatok megbeszéléséhez. A diákokat arra kértem, hogy nézzenek ki az ablakon, és mondják el, mit éreznek. Természetesen mind azt hangoztatták, hogy hazamennének, nagyon nehezen telnek a percek. De egyikük elmondta: annak örül, hogy benn van a meleg iskolában és nem kell kinn lennie a ködös, hideg időben. Az a legjobb érzés, ha a diákok mondják el, találják ki, fejtik meg a mondanivalót. A magvető példázatában a figyelem a részletesen leírt veszteségekre irányul. Az útfélre, sziklás helyre, tövisek közé esett magok sorsa van kifejtve. A mi napjaink is sokszor az időhiány, pénzhiány, fáradság ecsetelésével telik el. Pedig ott van a többi mag, ami jó földbe esett és hozott száz, hatvan vagy harmincannyi termést. Pedig ott van a meleg, a tanítás, a család, a hó, az advent, a közösségünk, és folytathatnám a sort a végtelenségig, hogy miért érdemes és kell örülni. Csak úgy kell a világra tekinteni, hogy mindezt észrevegyük. Még a legborongósabb napokon is.