Szabó Előd: Prófétai derűlátás

2012. 12. 24.	Prófétai derűlátás	Szabó Előd
Vannak derűlátó és borúlátó emberek. Sőt, minden ember tud derűlátó és borúlátó is lenni hangulatától, élethelyzetétől függően az élet hullámzásai között. Az adventi időszak az optimizmus ideje. Hallottuk a prófétákat, akik a nehéz, súlyos fellegekkel terhes időkben is éltették a reményt: beszéltek világosságról, melyet a sötétségben járó nép látni fog, gyermekről, aki megszületik, akinek vállán az uralom jó helyen lesz majd vagy a mennyek országáról, amely elközelített. Ha adventben nem is sikerült, ma mindannyian fel kell öltözzük a derűlátás ünnepi köntösét. Nem toppanhatunk be az ünnep tiszta szobájába a pesszimizmus és a kételkedés sáros cipőjével. Ma el kell higgyük, hogy a sötétségben is remélhetünk nagy, karácsonyi világosságot, bármilyen szakát is éljük életünknek, remélhetünk megszülető gyermekeket, megszülető alkalmakat, s bármilyen távolinak is tűnne néha, közel van a mennyek országa. Az adventi optimizmus a próféták számára nem alaptalan, üres ámítás volt, hanem Isten szeretetére, hűségére épült. Karácsony estéje nekünk is beteljesülés lesz, ha Isten szeretetére, hűségére épített derűlátással érkezünk varázslatos hangulatába.