Pap Mária: Karácsonyi pandemónium

2012. 12. 25.	Karácsonyi pandemónium	Pap Mária
A karácsonyi csendes éj a karácsonyi pandemóniummal kezdődik. A három királyok négyen vannak, mert négy jelentkező volt a szerepre. Időnként öten is lesznek, a királyok mellé egy kis királykisasszony, mert az egyik király kishúga, gyönyörű szőkeség, maga is igényt tart a koronára. A pásztorok közül a legkisebb hangerejével és pajkossággal pótolja a szerep rövidségét, időnként megkapargatja és megkopogtatja a harmónium oldalát,  érthetetlen, hogy a túlsó oldalon szól, itt meg nem. Mária kezéből egy, a szülői szigor és öl fogságából elszabadult kislány kiragadja Jézuskát. A bölcső egy ideig üresen áll, míg sikerül meggyőzni, hogy az nem az ő babája. József és Mária szerepük tudatában méltóságosan állnak és fogadják a pásztorok, a királyok hódolatát, de szerepük végén megkönnyebbülve mosolyognak és beszélgetnek. Az angyalkák összenevetgélnek és suttognak, fejükön az aranyszál táncot jár. Mindenki elmondja a verset, elénekeli a karácsonyi dalt, miközben háta mögött a gyermekhad forgolódik, suttog, mosolyog, integet a büszke szülőknek és nagyszülőknek. A versmondók néha elakadnak, de senki nem bánja. Elvégre „kajácsony” van. Azt sem zavar senkit, hogy néha félreismerhetetlenre sikerednek a karácsonyi énekek, és a gyerekek hada állandó hullámzásban van. Kis húgok és öcsikék mászkálnak fel-alá a pódiumon, ténferegnek a szereplők között. Karácsony van. Talán soha nem volt és nem lesz olyan meghitt Isten háza, mint ezekben a percekben, amikor gyermekek, gyermekeink nevetnek, énekelnek, ténferegnek, csomagot recsegtetnek, mászkálnak és huzakodnak az Örökkévaló mosolyától kísérve. Életünk legszebb pandemóniuma: gyermekeink karácsonya.