Farkas Dénes: Pajkos egyházi történetek II.

2012. 12. 26.	Pajkos egyházi történetek II.	Farkas Dénes
Ifj. Báró József hajdani homoródalmási segédlelkész, majd recsenyédi, homoródszentpáli, később székelykeresztúri esperes élete delén Homoródszentpálon végzett lelkészi szolgálatot, előtte azonban mint fiatal lelkész egy faluval fentebb Recsenyéden tevékenykedett. Az elmondottakból emlékszem, hogy volt egy robosztus alkatú, hatalmas erejű harangozója. Ez rendben is lett volna, csak a harangozó szellemi állománya igen-igen gyatra volt. Tudván a faluban a gügyeségét, az emberek ki is használták s szórakoztak is a vele elkövettetett turpisságokon. Valakik felcukkolták, hogy mondja meg a papnak, hogy addig többet nem harangoz, míg a pap is nem fizeti ki a harangozói bért. Abban az időben a Homoródmentén a harangozóknak családonként általában egy félvékányi gabonát adtak fizetés gyanánt. Mikor a harangozó előállt a követelésével, a lelkész egy pillanatig gondolkozott, majd azt felelte: „Hallgasson ide atyámfia! Én magának ebben a helyben kitöltöm a törökbúzát, hozza a zsákját, sőt harangozok is, de vegye tudomásul: ma maga prédikál.” Erre a harangozó némi morfondírozás után felment a toronyba, és meghúzta a harangokat szokás szerint! Nagy, havas télen a gyermekeknek a templom portikusában tartotta a lelkész a vallásórákat. A henger alakú vaskályha nagyon füstölt, s a  fa csak süstörgött a tűztérben, semmi meleget nem adott. Valamit kellene csinálni azzal a kályhával − mondta ifj. Báró tiszteletes a fentebb emlegetett harangozójának. Az egy rongyszőnyeggel átölelte a kályhatestet, s benne a megfeketedett sistergő fákkal kivitte a 70 cm-es hóba, oda letette, majd jelentette a papnak, hogy a kályha tovább már nem füstöl, mert elrendezte. Jakab Dénesné Éva mesélte el az alábbi szentábrahámi történetet: Óév éjszakáján harangszó és templomi imádság búcsúztatta illetve köszöntötte az elmúló, eljövendő esztendőt. Az „új” világban elterjedtek a petárdák, melyeket előszeretettel pukkantottak gyermekek, felnőttek egyaránt. A harangozó ezt a néhány percet a toronyban töltötte s miután elhúzta a harangot, meglehetősen kapatosan, végigsétált a templom piacán haladva az orgona felé, hogy fújtassa azt. Menetközben a gyülekezet között haladva hangosan azt mondta: „A zántiját, úgy lövöldöznek, hogy azt hittem, hogy a torony is réjám szakad”. Akkora lett a derültség a templomban hogy a papi ima mosolyogva szállt Isten felé. Másnap az újévi istentisztelet után a pap szelíden megjegyezte a harangozónak: „Magának az este nagyobb sikere volt, mint nekem a mai prédikációmmal!” Hát imigyen lépegetünk harangszóra Isten felé-Isten felé!!!!!!!