2012. 12. 23. | Vízió | Szabó Adél | |
Karácsony szombatja van.
Állok
a születés átformáló fényében. Körülöttem havas csend szitál. A téli
természet ünnepi fehérben. Várok. Lassan recsegve-ropogva a zsindelyes
harangláb lélegezni kezd, és ma újra életre kelnek az évszázados
harangok. Gyertek ti mind, kik régen nem voltatok. Gyertek, kiknek lelke
tele van haraggal. Gyertek özvegyek. Jöjjetek, kik régen
elfelejtettétek az ünnep meleg tisztaságát. Jöjjetek, jöjjetek! Zúgnak,
hívnak a harangok karácsony estre. Ahogy magamra terítem a palástom,
békesség tiszta érzése kerít hatalmába.
Ma
mind itt lesznek. Ma megtelik a templom. Ma egymás mellé ülnek, ahogy
az őseik tették. Lassú léptekkel haladok a templom fele, kezemben a
Biblia és az ünnepi műsor, mögöttem a tizennégy kálnoki unitárius
gyermekem, a jövendő lépdel, és szívemben az elhalkuló harangszó ver:
Jöjj Uram! Te tégy csodát. Fordítsd híveim arcát magad felé, az ünnep, a
szeretet, a megtartás és összetartozás felé. S ahogy feltárul előttem a
templomajtó, szívemet melegség önti el. Hát itt vannak. Ma itt vannak.
És a mával kezdődik a holnap. Karácsony van. Sepsikálnokon is
megszületik a Megtartó.
|
2012. december 24., hétfő
Szabó Adél: Vízió
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése