Rácz Mária: Hétköznapi angyalok

2012. 12. 29.	Hétköznapi angyalok	Rácz Mária
Bárcsak mindennap karácsony lenne! − hallottam már sokszor így, karácsony után. Valahogy megértem ezt az óhajt, hisz oly sokat készültünk az ünnepre, annyit vártunk rá, már alig győztünk türelmesen válaszolgatni gyermekeink egyre ismétlődő kérdésére: Hányat kell még aludni?! Mégis: jobb, hogy elmúlik. Nem lehet mindennap karácsony. Egyrészt ott vannak ugye, a gyakorlatias érvek, hogy mi lenne, ha folyton munkaszüneti napokat tartanánk, vagy folyton a mértéktelen evés-ivás világában élnénk, hisz – valljuk meg őszintén – ezen a karácsony-tájon is felszedtünk magunkra pár száz gramm súlyfelesleget. Másrészt, azok ellenében, akik a szívben élő örökös ünneplést éltetik, azt hiszem, hogy az ünnep attól kap létjogosultságot, ha csak ritkán, és akkor is csupán néhány nap erejéig váltja fel a hétköznapok egymásutánját. (Volt ugyan a Monostoron jó néhány ortodox szomszédunk, akik – egyházuk tanítása szerint – szinte minden második nap ünnepeltek valamilyen szentet vagy eseményt, ha nem egyebet, legalább egy sárga burjánt, amit nagy áhítattal vittek a templomba megszentelésre.) Hagyjuk csak elmúlni, engedjük, hadd menjen! Megmarad az ünnep emléke, a családi együttlét meghitt hangulata, a közösen magunkhoz vett úrvacsora közösséget összekovácsoló ereje, ami mind-mind erőt adhat jó néhány hétköznapon, bátorítást számos nehézség között. És megmaradhatunk mi is, most, a karácsonyi angyalkodás után, szárnyatlan, egyszerű, hétköznapi angyaloknak. Az egymásra való odafigyelés, embertársaink önzetlen megajándékozása (nem a döntéshozók, hanem az ajándékot viszonozni nem tudók megajándékozására gondolok) állandó, mindennapi tevékenységünk lehet. Ajánlom elolvasásra ebben a témában Nagy Ferenc (szeretett Feri bácsink): Karácsonyi vers sokunknak című egyszerű, mondhatjuk naiv írását az unitárius angyalokról, illetve ajánlom mindenkinek figyelmébe az unitárius ifjúság karácsony után is folytatható Add tovább! akcióját.