Sigmond Júlia: A szelídségről

2012. 12. 22.	A szelídségről	Sigmond Júlia
„Te sem tolakodtál erősen, amikor az Úristen a szelídséget osztogatta” − mondták sokan és gyakran fiatal koromban. És ez így igaz! Nem születtem szelídnek. Viszont mindig nagyra értékeltem ezt a csodálatos emberi tulajdonságot. Ez volt az oka annak, hogy életem folyamán, tulajdonképpen életem minden szakában, legjobb barátnőim szelídek voltak. A háború miatt csak 16 éves koromban konfirmáltam, s akkor kaptam Ilona nagynénémtől az első Bibliámat. Olvasni kezdtem, s ejsze több mint egy év telt el, amíg a világ teremtésétől eljutottam János Mennyei Jelenésekről való könyvéig. Bevallom őszintén, az Ótestamentumon elég nehezen rágtam át magam, bár minden este olvastam, de amikor az Újtestamentumhoz értem, sokkal nagyobb kedvvel ismerkedtem meg a Szentírással. Azóta is gyakran kézbe veszem a Bibliát, és olvasom a legkedvesebb részeket. Amikor először olvastam a Máté szerinti evangéliumban, hogy kik a boldogok, bizony elszontyolodtam. Egyrészt nem is értettem mindent, másrészt arra gondoltam, én sose leszek igazán és tökéletesen boldog, mert nem tudok, s talán nem is akarok szelíd lenni. Aki most ismer meg engem, szelíd, kedves, öreg néninek tart. El sem hiszi, elképzelni sem tudja, hogy az önnevelésnek köszönhetően, irtózatos erőfeszítések árán próbáltam megtanulni, hogy kell szelídnek lenni. Ami igaz, igaz, néha most is, megöregedve, elfelejtem régi elhatározásomat: szelíd akarok lenni! Aztán megbántva valakit, jövök rá, bizony-bizony, ha szelídebb lettem volna, most nem kellene bocsánatot kérnem! A szelídséget inkább női erénynek tartják. Mégis példaképül egy férfi szelídségét tartják követendőnek. Igen, Jézusra gondolok. Tudomásom szerint Ő csak egyetlenegyszer nem volt szelíd, amikor Jeruzsálemben megtisztította a templomot, és kiűzte onnan az árusokat, felborította a pénzváltók asztalait. Különben mindig a szelídség jellemezte. Nem könnyű szelídnek lenni! De érdemes! Különösen, ha tudatosan vagyunk azok! Könnyű annak, aki szelídnek születik! Számára ez a természetes állapot! De aki nem? Nos, annak előbb tudnia kell, hogy tulajdonképpen mit jelent ez a szó: szelíd. A Magyar Értelmező Szótár szerint szelíd az, akiben nincs semmi erőszakosság, vadság, durvaság, aki engedékeny és barátságos, nem támadó természetű. „Boldogok a szelídek, mert ők örökségül bírják a földet.”