Andorkó Attila: Törvényeink

2013. 05. 23.	Törvényeink	Andorkó Attila
Életünket, mindennapjainkat, egymáshoz való viszonyunkat törvények határozzák meg. Nem jogi vonatkozásokról írok, hanem azokról, amelyek talán nincsenek is leírva, de meg vannak fogalmazva. A mai reggel egyet emelek ki: a megfelelés törvényét. Már csecsemőkorban megtanítanak/megtanultunk megfelelni a környezet elvárásainak. Aztán felnőve sorra tanulunk meg megfelelni a szülői elvárásnak, az iskolai elvárásoknak, munkahelyi, társadalmi elvárásoknak stb. Azonban van egy olyan megfelelési törvény, amely különbözik ezektől a megfelelésektől. E törvény szerint minden megfelel valaminek: a belső és külső világunk megfelelnek, mintegy tükörképe egyik a másiknak, a belső világunkat a külső világunk, a minket körülvevő emberek tükrözik. A fizikai egészségünk legtöbbször lelki egészségünk tükre. Úgy tanultuk, hogy a legtöbb szervi betegségnek lelki oka van, s ezt magyar nyelvünk pontosan értésünkre adja: nyomja a kő a szívét (szívinfarktus esélye, szívizomgyengülés, stb.), nem tudja lenyelni/megemészteni (emésztési zavarok, torokgyulladás veszélye), stb. A pozitív gondolatok pozitív embereket, eseményeket vonzanak (ez nem új, ez nem titok), amint ez kiderül a Példabeszédek könyvéből: „A csüggedőnek mindig rossz napja van, a jókedvűnek pedig mindig ünnepe.” (15,15). Jézus tanítása szerint a jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rosszat, gyümölcseikről lehet felismerni a fákat, az embereket, pedig gondolkodásmódjukról. Ezért amikor úgy érezzük, hogy nyomaszt valami, vizsgáljuk meg, hogy milyen a környezetünk, milyenek az emberek, milyenek a munkatársak, akik körülvesznek, mert sokszor azt tükrözzük vissza, s okoz lelki egyensúlyunkból való kibillenést. Ahhoz, hogy jó kedvű napjaink legyenek lelki, belső világunkat kell megfelelő egyensúlyba tartanunk, s olyan emberek társaságát kell keresnünk, akik „jó gyümölcsöt teremnek”. S ha nincsenek ilyen emberek körülöttünk, akkor forduljunk a természethez, a méhekhez, mert lelki békességet ott is találunk.