Szász-Cserey Katalin: Friss levegő

2013. 05. 24.	Friss levegő	Szász-Cserey Katalin
Nem látom, de itt van körülöttünk és felettünk, védőpajzs a bolygónk körül. Megfoghatatlan, de ha nem lenne létező valóság, nem emelkednének magasba a madarak, és nélküle csak néhány perc lenne az élet számunkra. Láthatatlan, de valós erő − mint Isten Lelke. Fülledt melegbe, szellőzetlen szobába árad, s elkergeti a bágyadtságot, a romlás szagát, hűvös józansággal tölt el. Frissítő erő – mint Isten Lelke. Amikor megütöm a hátam és képtelen vagyok levegőt venni, vagy amikor bedugul az orrom és szomjazni kezdek az oxigénre, akkor érzem csak igazán milyen drága kincs a levegő. Amikor ballépéseim, tévedéseim fojtogatnak, akkor előtör a mélyből a felismerés: Isten Lelke után szomjazom. Drága kincs a friss levegő, amely hiába vesz körül, ha nincs bennem, semmi vagyok. Mert befogadásra váró erő – mint Isten Lelke.