Czire Szabolcs: In memoriam Vermes Géza

2013. 05. 17.	In memoriam Vermes Géza	Czire Szabolcs
Néhány nappal ezelőtt, május 8-án halt meg 89 éves korában. Az „élettel betelve” bibliai kifejezés az ő esetében valódi tartalmat kap. Akadémiai kiválóságot a Holt-tengeri tekercsek első angol fordítójaként szerzett magának, majd mint az arámi–galileai vallási–kulturális háttér  oldaláról közelítő tudós maradt a történeti Jézus-kutatás nemzetközi élvonalában. Az akadémiai méltatás helyett inkább pár személyes élményben emlékeznék róla. Amikor 2005-ben Oxfordban a történeti Jézus témakörében írtam a doktori dolgozatom, megkerestem. Rég készültem a találkozásra. Kíváncsiság és félelem volt bennem. Az utóbbiról kiderült, hogy indokolatlan, az előbbi alulméretezett. A Wolfson College felé haladva a könyvesüzletek kirakataiban halmokban állt az akkoriban megjelent könyve, a Jézus hiteles evangéliuma, mellette a Brown-féle Da Vinci-kód. Aki csak megtudta, hogy mivel foglalkozom, azonnal ezekről kérdezett. Gyakorlatilag addigra mindent elolvastam Vermestől, és az utolsó könyvét leszámítva nagy tisztelőjeként léptem be hozzá (A hiteles evangéliumban a banalitás kultúrája felé való nyitást láttam.) Zavarba ejtően szúrós tekintet és a bölcsek szívélyes kedvessége állt előttem. Magyarságomnál csak vallási hovatartozásomnak örvendett jobban. Nagy érdeklődéssel kérdezgetett. Bevallom, hogy először neki vallottam be abbéli rejtett büszkeségem, amit Jakubinyi György érsek mondott egy alkalommal a gyulafehérvári székesegyház kriptái kapcsán az unitáriusokról érdeklődő turista csoportnak: „Az unitáriusok amolyan félzsidók.” Elemezgettük egy ideig a kérdést. Majd elmondta, hogy Galilea keleti részére telepedtek ki erdélyi szombatos közösségek, talán ma is kibucokban élnek. Polcán ott álltak a legújabb Jézus-könyvek. Napirenden volt a fejleményekkel. Rosszallóan utalt pár szerzőre, mint akik össze-vissza beszélnek. Most sok indulat volt benne. Josephus a kulcs, mondta, és hosszabban elemezte a testimoniumot. Ő a két szélsőség – teljes egészében hiteles és teljes egészében hamisítvány – közti álláspontot képviselte a korai kéziratot fordító szír és arab fordításokra utalva. Egyaránt fontos, amit nem állít, mondta (nem szerepel benne a "ha egyáltalán lehet őt embernek nevezni", illetve az "ő volt a Messiás") és amit állít (bölcs ember, csodatevő, tanító). Ezekből kell elindulni! – mondta szigorúan, mintha mindig is a tanítványa lettem volna. Talán kicsit az voltam!