Sigmond Júlia: Életfeladat

2013. 05. 08.	Életfeladat	Sigmond Júlia
Nem tudom, vajon van-e olyan ember, akinek soha se jutott volna eszébe a gondolat: vajon miért is élek? Nem feltétlenül elkeseredettség juttatja eszünkbe ezt a fontos kérdést, de vannak olyan sorsdöntő események életünkben, amikor bizony megadatik nekünk, hogy szabad akarattal válasszunk a lehetőségek közül, és a visszavonhatatlan változás valóban csak a mi elhatározásunktól függ. Minden embernek megvan a maga életfeladata. Sőt! Egyeseknek (vagy talán mindenkinek?) több feladat is jut életében. Furcsa, de legalábbis nem egészen természetes, hogy egy-egy életfeladat hasonlít egy megfejteni való rejtvényhez. Néha észre sem lehet venni, csak ösztönösen belecsöppenünk valamibe, aztán egyszer csak rájövünk, hogy akarva-akaratlan buzgón teljesítünk valamit, amiről csak annak elvégzése után derül ki, hogy biza ez egy jó nehéz életfeladat volt. Vannak persze olyan szerencsés alkatú emberek, akik tudatosan keresik életfeladatukat, és könnyűszerrel meg is találják, no, meg persze szinte könnyedén teljesítik is azokat. Senki emberfia nem gondolhatja, hogy hiába él. Minden ember életének megvan a maga célja és értelme, éppen az a bizonyos életfeladat is ezt igazolja. Jaj annak, aki minden erővel ellenáll és semmiképpen sem akarja elfogadni a saját életfeladatát, mert akkor csak szenvedés lesz az egész élete. De ha az ember igyekszik minél hamarabb felfedezni, és el is fogadni, akkor sokkal könnyebb lesz el is végezni vagy megoldani azt a bizonyos életfeladatot, és könnyű szívvel lehet majd búcsút venni a földi élettől, ha nem hagyunk magunk mögött adósságot.