2013. május 31., péntek

Gál Zoltán: Fényképek

2013. 05. 31. Fényképek Gál Zoltán
A fotózás történetének legelején az egyszerű emberek féltek az életük egy pillanatát megörökítő masinától, mert úgy gondolták, hogy lelküket is elragadja a csodagépezet. Aztán, az idő múlásával megbarátkoztak vele, és ünneplőbe öltözve foglalt előtte helyet a család apraja és nagyja.

Amikor gyermekeinket először fényképészhez vittük, nagyon vegyes érzelmeket váltott ki belőlük az ismeretlen. Kisfiúnk magabiztosan ült és csodálkozva nézett a kamerába, kislányunk idegenkedett az új környezettől, a helytől, az ismeretlen bácsitól. A kezdeti nehézségeken egy séta segített, amely során sikerült őt meggyőzni. És elkészült a kép.

Gyerekkoromban szívesen kerestem fel a családi fényképtárat, amely az egyik fiókban lapult. Ismerős és ismeretlen arcokat néztem, kérdezgettem, hogy ki kicsoda. Láttam a megváltozott arcvonásokat, amelyeket a képen szereplőkre rácsókolt az idő, és láttam azokat is, akiket már régen elszólított a gondviselés.

A fényképek egy-egy jelentős eseményt örökítenek meg. Feledhetetlen emlékek, élmények fűződnek hozzájuk. Egyesek ott maradnak a filmtekercsen, vagy a számítógép mappájában. De mindenik emlékeztet valamire. Akár a világ csodaszép tájait, akár hétköznapi életünk egy tovatűnő percét örökítik meg, mindig jó visszaemlékezni, és kissé visszautazni az időbe. És akiket megörökítenek, mindig a szívünkben maradnak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése