Máthé Sándor: Pünkösd ígérete

2013. 05. 13.	Pünkösd ígérete	Máthé Sándor
Isten kitölti a megígért szentlelket. A prófétai szó beteljesedik. Új korszak kezdődik el, és ennek az új korszaknak nyitánya a pünkösd. A tanítványok együtt vannak, és Isten olyan erőteljesen szólítja meg őket a húsvét utáni 50. napon, hogy arra lehetetlen nem odafigyelni. Tüzes, lángnyelvekhez hasonló jelenséget látnak, amelyből minden jelenlévő részesül. Isten ezzel az eseménnyel a tanítványokra hívja fel a jelenlévők figyelmét. A csodát egyszerű szavakkal világítja meg: mindnyájan megtelnek szentlélekkel. A tanítványok megkapják a küldetésükhöz szükségek erőt és bölcsességet. Úgy szólnak, ahogyan emberi képességeik szerint nem tudtak volna szólni: a Lélek szól általuk. Legyőzik a köztük és hallgatóik között lévő nyelvi akadályokat, nyelvi különbségeket. Itt nem érthetetlen, eksztatikus hanghatásról van szó, hanem magával ragadó, lelkes megnyilatkozásról, értelmes beszédről. Mindez csak úgy történhet meg, hogy a tanítványok együtt vannak. Károlyi fordításában: egy akarattal, ugyanazon a helyen.  Az események is besegítenek. Ekkor történik a csoda. Ezt használják ki a tanítványok. Az eredmény: olyan erős közösség jön létre, amely tovább tudja vinni a jézusi eszmét. Nincs jövő összetartás, egy akarat nélkül, sem egyházban, sem a társadalomban, sem nemzetben. Az egy akarat nem jelent egyszínűséget, saját elveink feladását.  A közös célt kell látni: önazonosságunk megőrzése, gazdasági gyarapodás, felemelkedés.  Ehhez jövőkép kell. Pillanatnyi fellángolásra, ígéretekre nem lehet jövőt építeni! Jó lenne megtalálni azt a közös nyelvet, amelyet mindenki megért, s úgy elmondani üzeneteinket, hogy az mindenki számára biztató legyen. Ehhez kell a pünkösdi csoda.