Sándor Szilárd: Színek az árnyékban ...

2013. 05. 07.	Színek az árnyékban ...	Sándor Szilárd
Ahhoz, hogy valahol árnyék legyen, ahhoz valahol fénynek is lennie kell. Nemcsak meghatározza, de feltételezi is egymást e kettő. Valahol van árnyék, ha valahol van fény és fordítva. Árnyék nélkül nem lenne fény? Ez nem igaz, viszont fény nélkül nincs árnyék. Lám annak ellenére, hogy feltételezi egymást a kettő, mégis a fény az első ok. Hogy is van ez? A fényről és árnyékról egészen más jut eszébe a fizikusnak, a festőnek vagy például a költőnek vagy a filozófusnak, a teológusnak és így tovább... A fizikus a tulajdonságainak a titkát kutatja, a festő és a költő játszik velük. S neked három percest olvasó − mi jut eszedbe a fény és árnyék kettősségéről? Igaz, hogy a fény és árnyék között még valami más is van, például egy alak, egy forma, ami meghatározza az árnyékot, amire a fény rásüt és „életet ad” az árnyéknak. Az árnyéknak tehát van formája, az a tárgy, amire a fény ráesik. Az sem mindegy, hogy az árnyékot adó tárgy formája vagy alakja háta mögött − ahova az árnyék esik, mi van. Mert lehet, hogy ott már van egy másik árnyék is, csak halványabb, és a sötétebb árnyék elzárja szemünk elől a másik árnyat, hiszen nemcsak egy fény eshet ugyanoda, és ebből következhet, hogy több árnyék is eshet egymásra. Az is lehetséges, hogy az árnyék mögött színek is vannak. Hogyan látod a színeket az árnyékban, akarod-e, tudod-e meglátni? Az árnyékról talán jobban eszünkbe jut a sötétség, mint a fény s talán innen adódik ez a sokszor ellentétpárként való hamis érzékelése a fénynek és az árnyéknak. Az árnyék nem a sötétség maga. Lépéseink árnyéka, szavaink árnyéka, cselekedeteink árnyéka, arcunk árnyéka. Repedések árnyéka, fűszálak árnyéka, tavaszi árnyékok, az idő árnyéka, a szerelem árnyéka, a színek, a fények, a remények és a hitek, a bizalom és a szószék árnyéka. A múlt a jelen és a jövő árnyéka. Vetülünk az árnyak felé. Árnyékolja mosoly arcod, kedves olvasóm!