Rácz Mária: A munka ünnepe

2013. 05. 01.	A munka ünnepe	Rácz Mária
Nálunkfelé az emberek nagyon szeretnek ünnepelni. Nem is annyira a kivonulás, az eszem-iszom, a magnó bőgetése, a napozás (szemetes folyóparton félmeztelenre vetkőzve hosszú órákon át kitartóan fekvés) a fontos, hanem sokkal inkább az, hogy ne kelljen dolgozni. Így aztán minden lehetőséget kihasználunk. Nem dolgozunk, amikor ünnep van, legyen az egyházi, nemzeti, családi vagy bármilyen ünnep. És ünnepelni való akad bőven. Nemrég a hírekben egy kórházi balesetet mutattak, ahol több újszülött azért vesztette életét, mert a rájuk vigyázó személyzet éppen valamelyikük születésnapját ünnepelte a szomszédos helyiségben. Ma, a munka ünnepén arra gondoltam, legalább ezt az egy napot igazán tölthetném munkával. Úgyis olyan sok minden felgyűlt mostanság, jó lenne egy napot arra áldozni, hogy rendszerezzem a dolgaimat, megtegyem mindazt, amire eddig nem volt idő. De pont ma az üzletek, bankok és hivatalok zárva vannak, a gyerekekre sincs, ki vigyázzon, mert szünetel a tanítás, és különben is lassan kiürül a város, az emberek ellepik a közeli kirándulóhelyeket, miccset sütnek és szól a manele. Hogy lehetne pont ma dolgozni? Ez a nap nem szól sem munkáról, sem – a szó nemes értelmében vett – ünnepről. Annál inkább munkakerülésről és olcsó szórakozásról. Te azonban, kedves Olvasó, aki ezen a szép napon is számítógép mellett görnyedsz, talán megtöröd az átkot, és értelemmel töltöd fel ezt a napot. Mindent bele!