2013. 05. 04. | Imagyárak | Szász Ferenc | |
Néhai
principálisom, Májay Endre szavajárása volt: „gyere, fiam, nyomjuk a
papi ipart”, vagyis vágjunk bele a néha unalmas, terhes irodai munkába.
Ugyancsak ő becézte tréfásan istenházára nem nagyon emlékeztető templomunkat, amely 1936-ban épülve jócskán magán hordozza kora modernségének külső jeleit: „imagyárnak”.
Visszamenőleg
is úgy érzem, nem a proletkult fertőzte meg lelkésztársam szavajárását,
hanem a finom humor és önirónia nyilvánult meg e megnyilvánulásában.
Most ne
beszéljünk arról, hányszor éreztem, érzem amolyan lelki favágásnak a
nagybetűs szolgálatot, talán csak annyit, nagyra becsülöm a szakmaiságot
a lelkészségben is, a dilettantizmus minden megnyilvánulása
viszolyogtat. A gyárat, a külváros világát egyenest szeretem,
józsefattilásan „az ucca és a föld fia vagyok”.
Ami az
imagyárat ma, érett fejjel különösen kedvessé teszi szívemnek az az a
mód, ahogy többségi ortodox testvéreim viszonyulnak hozzá, különösen
amióta tudják, hogy mi az épület rendeltetése.
Édesapámtól
hazajövet figyelem az autóbusz utasait: nemcsak a saját templomaik
előtt vetnek keresztet, ugyanígy megtisztelik a görög- és római
katolikus, majd a magyar baptista templomot is, s ha a 22-sel jövök,
akkor a mienket is. Szó nélkül, megjegyzés nélkül teszik ezt, s nekem, a
keresztet nem vetőnek, ha jutott is rosszalló pillantás (a mi
templomunk előtt is), hangos szóval még senki sem szólt, figyelmeztetett
látszólagos hitetlenségemre.
Ne
csodálkozz kedves unitárius testvérem, ha néha rám jön a
keresztet-vethetnék. Igen, a templomok puszta létükkel imát generálnak,
imagyárak, s hiszem, hogy ezek minden formalizmusok ellenére nincsenek
Isten ellenére: ő tudja, mi lakik az emberek lelkében, s hiszem,
elfogadja fohászukat.
S mert az idén szinte egymásra csúszott május elseje és az ortodox húsvét, ideírom: „Hristos a inviat”.
Így
szoktam ugyanis köszönteni román ismerőseimet, szomszédjaimat. Mindig
felragyogó arccal szokták fogadni, érzik mögötte az őszinteséget.
Idén pedig a magyar húsvét előtt kívántak boldog ünnepet. Köszönöm nektek, imagyárak.
|
2013. május 6., hétfő
Szász Ferenc: Imagyárak
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése