2010. 04. 26 Kívánságok, vágyak Csécs Márton Lőrinc
Az erdő közepén egy vadász egyszer csak egy hatalmas, félelmetes medvével találja magát szemben. Félelemtől remegő kézzel megkísérli lelőni a fenevadat, de nem jár sikerrel. Erre sarkon fordul, és nekilódul: olyan gyorsan fut, ahogy csak bír. Végül azonban egy igen meredek szakadék szélén találja magát. Ekkor térdre hullik, égnek emeli széttárt karjait, és ekképp fohászkodik: „Istenem! Kérlek, tedd ezt a medvét kereszténnyé!"
Ekkor a fellegekben villámlás kerekedik, és a medve megtorpan, csupán néhány méternyire a vadásztól. Egy pillanatig tétován álldogál ott, aztán égnek emeli tekintetét, és imigyen szól: „Köszönöm Istenem! Köszönöm az ételt, amit ma elém tettél...”
Tisztelt Olvasó! Érhet az a vád, hogy a vicc műfaja nem egyházi honlapra való, más annak a rendeltetése, de egy pár perc derű senkinek sem árthat. Elmúlt már az az idő, mikor még a nevetés bűnnek számított. A mosoly előcsalogatása mellett ezzel a kis viccel egy más célom is volt. Éspedig: beszélni röviden a kívánságokról, vágyakról.
Fontos tisztán és világosan megfogalmazni a célokat, a remélt dolgainkat. Nem elég körülírni, meghatározni. Pontosan meg kell szövegezni, meg kell adni annak koordinátáit, mert mindig fennáll a veszélye annak, hogy a vágy beteljesedik. Úgyhogy vigyázzunk: ne (csak) a szakadék szélén toporogva nézzünk fel az égre! S ha már ott állunk, tudjuk határozottan mit kérünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése