2010. 07. 05. Megérzés… Ráérzés? Farkas Dénes
Ahol lehetett mindig megnéztem a harangokat. Ha a verő és a perem találkozásánál a koptatás nagy volt, akkor tudvalevő, hogy törés (repedés) következik. Távol legyen a feltételezés, hogy „szaki” vagyok, de azt tudtam, hogy amikor kaszát verni tanított édesapám, a kalapács és az üllő tökéletes „harmóniáját” mindig hangsúlyozta. Ha túl erős az acél, amelyből e két eszköz készült, akkor vagy szétperceg valamelyik, vagy behorpad a másik. Ilyenkor a kaszaél vagy „meglebben” vagy beszakadozik, és így a munkára alkalmatlan.
Valamikor 1986 őszén a Szentháromság–Kisadorján-i egyházközségben (Balázsi Laci és Balázs Tamás között) Máthé Ödön beszolgáló fogadott kellő nyegleséggel. Valamiért ragaszkodtam, hogy a harangokat látni akarom. A lelkész nem volt hajlandó felkísérni a dombra, és a gondnokkal néztem meg a haranglábat. A gondnok egy megtermett fiatal mészáros mester volt. Megvárt a harangláb alatt, én pedig megjegyeztem, hogy a harangok – különösen az egyik – nagyon megkoptak, és el fognak repedni. Elrendeltem, hogy sürgősen meg kell fordítani, hogy a harangnyelv ne mindig azt a pontot üsse! A gondnok tudomásvétellel bólintott. A dolgot említettem a beszolgáló lelkésznek, azonban rajta is láttam, hogy a parókia kertjének a termése inkább foglalkoztatja, mint a harang.
Nagyon kevés idő telt el, és jött a megrázó hír, hogy a szentháromsági gondnok mészárló bárdjával agyonvágta feleségét, majd önmagával is végzett. A sors iróniája az, hogy megérzésem, ráérzésem bejött. A halottaknak kijáró harangozás alatt az általam megjegyzett harang elrepedt. Nincsen adottságom jövőt látni, táltos sem vagyok. Szavaim igazát azonban jegyzőkönyv hitelesíti.
Megéreztem, hogy a gondnoknak máshol jár az esze, de a nagy tragédiát nem sejtettem, pedig már benne lehetett a levegőben. Furcsa volt a nézése. Jó lett volna, ha valaki „belát” a szemgolyók mögé, és elfordítja a repedésre ítéltetett lelkét jó irányba.
Isten tudja, hány harangunk nyelve ver félre, és repedés veszélye sejteti magát fent a tornyokban vagy lent a parókiákon, avagy a híveink háza táján – olyanok, melyek nem ércből valók, de nagyon sérülékenyek lehetnek.
Óvjon az Isten a harangjaink elrepedésétől, de még jobban a tudathasadástól, az értelem megbomlásától.
Figyeljük, nézzük egymást, segítsünk megelőzni a repedést. Én hiszem, hogy vannak előjelek, van „megérzés, ráérzés.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése