2010. július 7., szerda

Máthé Sándor: Otthon - haza

2010. 05. 28 Otthon - haza Máthé Sándor

„Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.” (Tamási)

Az otthon, a szülőföld identitásunkat, kötődéseinket meghatározó hely. Mindenki szereti azt a helyet, ahol született, ahol felnőtt, ahol minden tárgynak, minden saroknak értelme van. Életünket meghatározó kapcsolatok első helye. Ezért szeretjük, ezért szeret az otthon.

Az otthon: szívünkbe vésett szavak, melyek néha kifogásnak is jók..., vágyódás valami után, ami volt, de többé nem lesz. „A rókáknak barlangjuk van, az ég madarainak fészkük, de az ember fiának nincs hova fejét lehajtania.”

Hol van hát az otthon? Valahol megszülettünk..., gyermekkor..., boldogság, fájdalom és tévedések, öröm és elégtétel, álmok és csalódások, az első lecke, amit megtanultunk, és azok a helyek, ahova életünk útja vezetett. Ez mind otthonunk, vagy azzá lehetett.

Az első otthon a legfontosabb. Itt tanultuk a legtöbbet, ide kapcsolódnak az első élettapasztala-tok. Még ennél is több az otthon: a táj, a fák és állatok, egy patak, egy forrás. Ezekből nőttünk ki és ezekből táplálkozunk ma is. Ez ad önbizalmat, bölcsességünknek is ez a forrása, és ebből táplálkozik reménységünk, de félelmeink, bizalmatlanságunk is.

Örvendek, amikor hallhatom, amint valaki örömmel és elragadtatással beszél azokról a kötelékekről, amelyek az első otthonhoz, az igazihoz kapcsolják, s amelyek megédesítették emlékeit, s aki megmaradhatott ott, ahol az első otthona volt. Ám, azokat sem ítélem el, akik másként döntöttek, akik elhagyni kényszerültek az első otthont.

Vándorló nemzet voltunk és maradtunk, hazánkon belül is. Bárhova is vitt életünk útja, bennünk élt az elhagyott otthon képe, s azt szerettük volna megteremteni magunk körül. Mindannyian ezt keressük, erre vágyunk. Legtöbbünk számára létezik ez a hely, még akkor is, ha az már a múlt. Elérzékenyülve gondolunk rá, nosztalgia kerít időnként hatalmába. Bármit is érzünk a jelenben, a legfontosabb mégis az, amit Tamási fogalmazott meg: valahol legyen otthonunk. Mert ha nem: börtönné válik az egész világ. Szeressük az otthont, s azokat, akik benne laknak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése