2010. 05. 15 Az erőt adó gyengeség Lakatos Csilla
Miközben kattan a zár lelkigondozói szobám ajtaján, akaratlanul zsebemhez nyúlok, s elégedetten állapítom meg: van nálam papírzsebkendő. Fontos részlet, hiszen manapság „munkaeszközeim” egyikének számít. Sokszor megtapasztaltam már, a kellő pillanatban felajánlott zsebkendő majdhogynem csodával határos módon nyitja meg az utat felebarátom lelkéhez, történetéhez.
Annát, a törékeny, fiatal nőt súlyos veszteség érte, orvosa ezért kéri segítségemet. Bár beszélgetésünk alatt mindvégig erőltetetten mosolyog, és arról próbál meggyőzni, minden rendben van, a feszültség egyre csak növekszik, teste is elárulja őt: keze ökölbe szorul, hangja el-elcsuklik, de egyetlen könnycseppet sem enged meg magának. Amikor megkérdezem, mi zajlik benne, meglepő választ kapok: Istenhívő ember vagyok, nem szomorkodhatok. Csodálkozásomat nem tudom leplezni, ő felvilágosít: Ha sírnék, azt jelentené, nem elég erős a hitem.
Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak – szól a Hegyi beszéd örökérvényű igazsága. S valóban. Ma már meggyőződésem, hogy csak akkor vigasztaltatunk meg, ha vállaljuk kétségbeesésünket. Csak akkor erősíttetünk meg, ha megéljük gyengeségünket. Csak ha megengedjük magunknak, hogy a lélek fájdalma elárasszon, akkor adatik meg az enyhület. Ilyen értelemben lesznek könnyeink a mi barátaink.
Manapság nagy bátorság kell a gyengeséghez. Nehéz bevallani, ha nem tudunk egyedül megbirkózni a kudarccal, veszteséggel, gyásszal, kockázatos kimondani, hogy esetleg boldogtalanok vagyunk.
Nehézségünk három tőről fakadhat: hamis énképünk, mely azt a látszatot tartja fenn, hogy elég erősek vagyunk minden problémánk megoldásához, elviseléséhez. Hamis emberképünk, mely azt sugallja, kétségbeesésünket nem bírnák ki a szeretteink, barátaink, mi több egyenesen örülnének ellenségeink. Végül hamis Isten-képünk, mely szerint Isten büntet, esetleg így tesz próbára, miközben azt várja, erősek legyünk. Úgy gondolom, egyik tévhit sem jobb a másiknál, végső soron mindegyik szenvedéshez vezet. Márpedig vigasztalásra időről időre mindenkinek szüksége van. De annak enyhítő balzsama csak annak adatik meg, aki vállalja gyengeségét.
Érdemes hát minden áron erősnek látszani?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése