2010. július 7., szerda

Tófalvi Tamás: Az utolós idők

2010. 06. 25 Az utolsó idők… Tófalvi Tamás

Van egy Jehova Tanúja ismerősöm, aki időközönként meglátogatott, és gyakran órákon át beszélt nekem sok mindenről, természetesen többnyire vallásról.

Az egyik alkalommal történt, hogy a világ végéről kérdezett, és arra volt kíváncsi, hogy mi, unitáriusok mit is hiszünk e témával kapcsolatosan. Bevallom őszintén, meredeknek tartottam a kérdést, hiszen mi ha ezt hangoztatjuk, akkor az többnyire vagy egy jó vicc csattanója, vagy egy anekdota, vagy fiktív történet, mindenesetre valami, amit amúgy sem venne komolyan az ember. Nevetni nem akartam, így mérhetetlen érdeklődéssel, és szinte végtelen szaktekintéllyel kezdtem neki a „kiselőadásnak”, hogy milyen is lesz az unitárius világvége.

Ecseteltem hosszú sorokon, szavak végtelen egymásutániságában, hogy majd hogyan köszönnek ránk az utolsó idők, színes képekkel díszítettem mondandóm, hogy ismerősöm fantáziája gyönyördús lelki festményekkel gazdagodjon. Akkor mutatott igazán komoly érdeklődést, amikor ahhoz a részhez értem, hogy árvizek öntenek el mindent, a bűn elszaporodik a Földön, és a maga alkotta imperialista világ, degeszre tömve erszényét saját jólétében fuldokol. Mély áhítattal hallgatott, és azon kívül, hogy ajkát többször is elhagyta az „ezt mi is így gondoljuk” mondat, nem szakított félbe. Szinte láttam az arcán, ahogy lelke felhevül, s a gondolatok torz identitásában igazán önmagára lel. Talán akkor és ott én voltam számára az egyetlen pogány, aki vallásának igaz valóságát lelkében hordozta, és így elnyerheti nemcsak az ő szimpátiáját, de az igazhitűek imájának áldását is életére.

Zárógondolatként kifejtettem neki, hogy itt, Székelyudvarhelyen szervezzük a világvégét, és csak a szavaim súlyának, cinizmusának nyomatékosítása végett hozzáfűztem a szakállas poént: rossz idő esetén természetesen a Művelődési Házban. Ekkor ébredt rá, hogy szavaim súlya pehelykönnyű. Nem értékelte. Elment.

Lehet, hogy azóta haragszik rám, mert többé nem keresett fel, pedig én igazán jól éreztem magam vele…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése