2010. július 7., szerda

Máthé Sándor: Megbocsátás

2010. 07. 02 Megbocsátás Máthé Sándor

Hihetetlen erő van a megbocsátásban: gyógyít, erőt ad, újra elindít. Nem jó magunkban hordozni a bántást, a sérelmet, a fájdalmat. A dűh tehetetlensége megbénít, gyengévé tesz.

A megbocsátás sohasem ésszerű: a legtöbbször nem látjuk az értelmét, hogy megbocsássunk, hogy megbocsássanak nekünk, máskor meg sem érdemeljük.

Emberek vagyunk. Szükségünk van mások bocsánatára és arra, hogy saját magunknak is megbocsássunk. Emeljük fel tekintetünket, nézzünk egymás szemébe, szabaduljunk a harag, az ellenszenv, a bosszúvágy és egyéb hasonló érzésektől, amelyek miatt lehajtott fejjel járunk, mintha súlyos terhet hordoznánk. A megbocsátás nem törli el a vétket, de megbékélésre indít. Ezért olyan fontos a megbocsátás.

Az utóbbi időben, lelkészi körökben is sokat beszélünk a múltban tett fogadalmakról, ígéretekről, elkötelezésről és elkövetett tévedéseinkről. Az az érzésem, hogy túllicitáljuk ezeket a dolgokat. Ezekkel ellentétben olyan kevés szó esik a megbocsátásról.

A megbocsátás egyedüli forrása a szeretet, az a szeretet, mely megteremti és megtartja a közösséget. Az ilyen szeretet emberi, ugyanakkor a Mindenható kegyelmének kiáradása, mely segít minket önmagunk fölé emelkedni: átlakít és meggyógyít.

A kérdés az, hogy akarunk-e, tudunk-e változni? Ne nyugodjunk bele abba, ami körülvesz, próbáljunk változni és változtatni! Nézzünk szeretteink szemébe, s mondjuk, hogy szeretlek és soha nem foglak bántani. Nézzünk tükörbe, és saját magunknak is mondjuk ugyanazt: szeretlek és soha nem foglak bántani. Emlékezzünk arra, hogy a szeretet sokkal mélyebb, mint a harag, a bosszú és a bűntudat. Ha megbocsátunk önmagunknak és egymásnak, akkor újból tudunk szeretni!

A megbocsátás ott kezdődik, amikor elismerjük, hogy a múltat nem lehet megváltoztatni, azzal mindannyian szembe kell nézzünk. Ez egyeseknek megbékélést jelenthet, másoknak nem. De semmiképpen nem jelenti azt, hogy két fajta ember van: egyfelől a gonoszok, másfelől a jók. Mindannyian egyszerűen csak emberek vagyunk. Ez jusson eszünkbe időnként, különösen életünk válságos perceiben!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése