Demeter Erika: Kirándulás, könnyek és egy rózsaszínű kalap

2010. 06. 10 Kirándulás, könnyek és egy rózsaszínű kalap Demeter Erika

Szó szerint ránk tört a nyár a sok esős nap után. Biztos léptekkel közeledik a vakáció is, így nem csoda, hogy kirándulós kedv vesz körül mindannyiunkat. Ma reggel nagy volt a készülődés otthonunkban. A nagyfiúnk bográcsot készíteni indult az osztállyal, a kicsi lányunk pedig autóbusszal a vásárhelyi állatkertbe. Mondanom sem kell, hogy egyiket sem kellett költeni. Csillogó szemmel, izgatottan kérdezték minden percben, hogy anya ezt is bepakoltad, meg azt is..., és nekem is... stb. Persze én is pörögtem ekkora izgalom láttán, és pakoltam lelkesen egyiknek is másiknak is, hiszen tudatában vagyok, hogy vissza nem térő pillanatokat élünk közösen, és ez hihetetlen energiát tud adni.

A derült ég akkor borult be igazán, amikor indulás előtt nem találtuk a nagy izgalomban a kislányom kedvenc kalapját. Nem baj, van másik, szép rózsaszínű, gyöngyös, vigyük azt – gondoltam én. Hát, a lányom nem így gondolta. Az óvodához érve már potyogtak a könnyei, végül egyik barátnője elcserélte vele a saját kalapját, így kissé megbékülve ült fel az autóbuszra.

Eddig a történet és itt most lehet azt mondani, hogy a mai szülők elkényeztetik a gyereket, túl sokat megengednek neki, bezzeg az én időmben stb. Lehet ezt mondani, de lehet másképp is látni.

Egyik továbbképző alkalmával arra kért a vezető, hogy írjuk össze rossz tulajdonságainkat (legalább azt, amiről tudunk). Aki őszinte volt, annak egész szép listája kerekedett. Akkor hirtelen nem értettem, hogy mi a célja ezzel, aztán elmondta. Így szólt hozzám: „Válaszd ki az egyik rossz tulajdonságot!” Mondtam neki, hogy makacs vagyok. Jó, akkor most változtassuk jóvá! Minősítsd át kitartássá! Ugye, hogy másképp hangzik és élhetőbb lesz?

Minden embernek van rossz tulajdonsága, szokása, és valljuk be, hogy mindannyiunknak van „bogarunk” is. Szerintem ez így van rendjén, a kérdés csak az, hogyan kezeled a hétköznapi életben ezeket? Tudatosult-e benned, hogy vannak berögzött szokásaid, amelyek esetleg zavarják a környezeted? Tudod-e jóvá változtatni? Egyáltan: megpróbáltad-e?

Persze, lehetett volna a spártai módszert alkalmazni: „Kislányom tetszik, nem tetszik, ez van… – ha nem fejezed be a sírást stb.” Ezzel szemben én azt gondolom, hogy jó tapasztalat volt mindkettőnknek. Neki azért, mert kicsiben átélte azt, hogyan kell elviselni az olyan helyzeteket, amelyeket nem szeret. Nekem azért, hogy tudomásul vegyem, ő nem én vagyok. Van saját akarata és elképzelése. Hosszú távon úgy fogalmaznám, hogy csak azért, hogy nekem tetsszen, ne éljen maga ellen.

Hát igen, bonyolult az ember és bonyolultak az emberi kapcsolatok is. A teljesség igénye nélkül írtam le a bennem megszületett gondolatokat, lehet tovább fűzni.

Keressük meg „bogarainkat”, nézzünk szembe velük és tegyük élhetővé!