2010. július 7., szerda

Demeter Erika: A víz szalad, a kő marad

2010. 06. 26 A víz szalad, a kő marad Demeter Erika

Szomorú események juttatták eszembe ezt a verssort, hiszen körülöttem annyi helyen mutatta meg már hatalmát a víz. Ezzel együtt persze az embernek azzal is szembe kell néznie, hogy tehetetlen a vízzel szemben.

Azt mondják, hogy az ember víz nélkül csak három napig bírja. Ez kissé groteszkül hangzik, ha azt nézzük, hogy hány embernek van már elege a vízből, hánynak az élete vett tragikus fordulatot és hányan omlottak össze lelkileg, látva életük gyümölcsének semmivé válását. A víz halad, elmegy és marad utána egy olyan látvány, ami még képen is borzasztó, nemhogy a valóságban.

Kislány koromban nem egészen értettem, hogy miért mondogatták a felnőttek nekünk, hogy „olyan a szobátok, mint árvíz után.” Most már értem, sajnos. Ember olyan nagy összevisszaságot nem tud véghezvinni, mint amit hagy a víz maga után.

Sok minden megy vele, és sok minden marad utána. Mennek életek, javak, otthonok és kertek. Marad a kő, az iszap és sok-sok keserű könny. Újrakezdeni pedig azzal lehet, amink van. Jelen esetben: kő, iszap és könny.

Néhai püspököm egyszer azt mondta: Én hiszek az emberben! Azóta már sokszor adtam igazat neki. Ma is ezt teszem. Adva van az ember, körülötte kő, iszap és könnyek. Tudom, hogy ki fog mászni az iszapból, egymásra fogja tenni a köveket, és végig, a könnyein át, nézi Isten szent egét, miközben újra megtanul bízni.

Adja Isten, hogy így legyen!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése