2010. 06. 01 Talán ez így helyes lesz... Rácz Norbert
Hogy mindannyiunkban él egy gyermek, nem újdonság, amolyan közhelyes dolog. Nem kell lelkibúvárnak lenni ahhoz, hogy megtaláljuk. Ott van a felszín mögött, néha jobban, néha kevésbé elásva, de ott van. Az sem új, hogy ezzel a gyermekkel beszélni kellene néha, mert gyakran helyesebben látja a világot, mint a felnőtt. De még az sem új gondolat, hogy egyedül a gyermeki lélek képes valóban megváltani a világot. Azok az emberek, akik nem ismertek kompromisszumot, akiket nyakas idealistáknak lehetne nevezni, akik kiálltak az elveik mellett felnőtt korukban is, amikor mindenki más inkább a „becsületes megélhetés” langyos, rózsaszín fellegét prédikálta nekik, azok is gyermekek maradtak legbelül. Nem infantilisak, hanem gyermekek, akik az egyszerű igazságot úgy fogadták el, ahogy van: egyszerű igazságnak, és nem rajzolták körül az „ezt nem lehet megvalósítani” határaival, nem sáncolták körbe a „lehetetlenség” árkaival, hanem egész egyszerűen tették az álmot.
Nem, ezek nem új gondolatok, hanem amolyan közhelyek. Nem is akarok ma új dolgokat mondani, nem kell, sokkal inkább megyek, és játszom egyet az életemmel. Leülök a létnek nevezett kockajáték mellé, és rakosgatom egymásra a különböző elemeket. A pirosat pirosnak látom, a kéket kéknek, a jót jónak, a hitványat hitványnak, és legalább ma nem csapom be magam azzal, hogy végül is ezek a dolgok relatívak. Az ilyenfajta relativitás-látás gyávaság. Olyan, mint amikor elmondjuk, hogy mit kellene tenni, de eszünk ágában sincs megtenni a szánkkal kimondott dolgokat, mert az túl nehéz, veszélyes, „jelen pillanatban nem indokolt”, „most inkább hallgatni kellene vele” stb.
Ma inkább játszom egyet, őszintén, és ha szépet látok, kacagok egy nagyot, sőt, lehet még sírni is fogok (ma megengedem magamnak), és még annak is lehetőséget adok, hogy végiggondoljam, mit is csinálok ezen a világon, jaj, nem könyvekkel és filozófiával, hanem csak úgy, mint a mesében, hogy mit is kell tennem. És ha jólesik a játék egy homokvár mellett, amelyre ágból teszek zászlót, és amelyet megvédek az ostromló sereg zsoldosai elől, majd arra gondolok, hogy kapcsolataimat, életemet, munkámat, örömömet és bánatomat is így kell megélni. Álmodok, és az álmaimat élem. Talán ez így helyes lesz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése