2010.05.21. Ilyenkor Pünkösd felé – turistaszezonban Újvárosi Katalin
Ilyenkor Pünkösd felé megpezsdül a székelyderzsi vártemplom és környéke. Rengeteg turista bővíti ki a zarándokutat egy pár más nevezetes hely meglátogatásával. Ez az első felvonás. Az iskolai év után következik a második, ősszel a harmadik, s újabban bővült szilveszterrel is a látogatások sora.
Több turista (és nemcsak) megfogalmazta már, hogy irigyel bennünket azért, amiért mi milyen csodás helyen lakunk. A csend mindent eltölt, közel vagyunk a természethez, és a szentség csak pár lépésnyire van a lakásunktól.
Valóban, a csendet nagyon szeretem. Meg is adatik – néha. A természet is – harcolok, hogy megmaradjon. A szentséget pedig nem helyhez kötöttnek tartom, ezért próbálom becsempészni a házamba, a házakba is. Sőt, azon túl is. Ám, a fentieknek van árnyoldala is: szokva vagyunk ugyanis ahhoz, hogy úgy indul a napunk turistaszezonban, hogy a reggeli kávénkba vagy a reggelinkbe valaki „belemászik”, beleköszön, belemagyaráz, s ha egyik sem, akkor valaki biztosan beletelefonál. Voltam ezért már ideges, nevettem is rajta, vonogattam a vállam is, most már csak egyszerűen legyintek. De így van ez az ebéddel, sok esetben még a vacsorával is. A többi teendőről ne is beszéljünk.
Csodálkoztam sokszor a furcsaságaikon. Megszoktam, de tartogatnak még meglepetéseket. A legjobb kérdés, ami elhangzott az volt, hogy „hadd kérdezzem már meg, milyen állatból van a szalonna?” (kutyából – jutott eszembe hirtelen). De akadt már ilyen is: „hány éve lógnak itt a szalonnák?” (hmm) vagy „hova vécéztek az emberek harc idején?”. Sorolhatnám. Tervezzük már rég, hogy összeírjuk.
Volt példa arra is, hogy a pesti gyerek örömmel tudatta szüleivel, hogy a papi lak udvarán papagájokat látott. Tyúkok voltak – ábrándítottam ki. Volt olyan vegetáriánus, aki a szalonna látványától öklendezni kezdett. Volt, aki megkívánta és megkóstolta. Azóta zárjuk a bástyákat. Volt, aki a templom tövében végezte el a nagydolgát.
Ma nevetőgörcsöt kaptam. Megérkezett két román család. Az egyik férfinek a hóna alatt egy kiló puliszkaliszt volt. Azt mondta, hogy úgy olvasta valahol, hogy itt sonkákat tárolnak a bástyában. Ők gondolták, hogy itt reggeliznek. Főznek puliszkát és vesznek mellé sonkát...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése