2010. július 7., szerda

Demeter Erika: A felhős napok is az Isten napjai

A felhős napok is az Isten napjai Demeter Erika

A múlt évben tették fel nekem a kérdést egy képzés során, hogy mit teszek olyankor, amikor fáradt vagyok, rossz a hangulatom, úgy érzem, hogy erőm fogytán, és mégis kell prédikálnom, másokat vigasztalnom és bátorítanom. Azt válaszoltam, hogy megpróbálom nem kimutatni, összeszedem minden erőmet, és a szolgálatra összpontosítok.

Meglepetésemre azt a választ kaptam, hogy nagyon rosszul teszem. A csalást – hogy így mondjam –, az emberek megérzik, s így nem leszek hiteles. Inkább fogadjam el, és vállaljam fel, hogy az „esős, felhős napok is az Isten napjai”. Azóta ezt teszem, és sajnálom, hogy erre nem jöttem rá magamtól.

Mostanában egyre többször van részünk az aranyat érő esőből, és jól esik ez a szomorkás, hűs hangulat. Szinte harapni lehet a friss levegőt, ami kellemes és jó érzés. Az esőcsepp egy-egy virágszirmon, mint valami szent tisztaság, ringatózik és eltűnik a napfényben... Hát akkor mi bajom nekem az esős napokkal? Tulajdonképpen semmi.

Gyerekkorom falusi nyarai jönnek most elő, amikor a csukott ablakon keresztül szemléltük az esőt, majd elvették a villanyt, s mi hallgattuk az egyhangú kopogást, melynek valahogy mégis dallama volt. Aztán vártuk, hogy elálljon, s mi kiszabaduljunk. Ki a szabadba, mert részesei akartunk lenni az újjászületésnek, s nem számított, hogy sárosan, vizesen tértünk vissza. Éltük az életünket természetesen, egészségesen és boldogan. Az eső utáni csatározások eltűnnek a felnőtté válásban, de megmarad az illat, az érzés s egy hangulat, mely néha jól jön, amikor fáradt vagyok, amikor úgy érzem, nincs miért és minek...

Nézem az esőt, s arra gondolok, minek is kellene megfutamodnom a vihar elől? Nem lehet az olyan vészes, nézzem inkább a szép oldalát, az is van neki!

Így most tanulok táncolni az esőben...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése