Máthé Sándor: Ballag már...

2010. 06. 16 Ballag már... Máthé Sándor

Még visszhangzik a ballagó diákok dala, a Gaudeamus, amely örömmel töltötte el az ifjak lelkét. De az örömhöz hamarosan némi szomorúság is vegyül. A búcsúzás szomorúságán túl az a ráeszmélés, talán első alkalommal a diák életében, hogy az idő mulandó, hogy csak egyszer fiatal az ember...

Diákjaink túl vannak a próbák egy részén... Lehetne, kellene indulni... Ballag már a vén diák, jut eszembe a másik dal. Merre is ballag? Hova megy?

Kicsengetés. Kilépés az iskola kapuján, belépés az élet kapuján. Felnőtté válás... Megmérettetés kapuja... Menjetek be a szoros kapun... Van egy másik lehetőség is: tágas kapu, széles út... Ki melyiket választja?

Jézus azt mondja, hogy a szoros kapu vezet a életre. Ide nincs más kapu, csak a szoros kapu, nincs más út, csak a keskeny út. Mennyit tanultatok, mit visztek magatokkal, mennyit értek? Ezekre a kérdésekre most nincs egyértelmű válasz...

Menjetek be a szoros kapun, vállalva a megmérettetést. Ez az út az emberség útja, a felelősség útja. Természetesen egy a sok közül. Annyi mindent kínálnak, ajánlanak, csábítanak ma. De a Jézus útja az egyedüli, mely az üdvösségre, boldogságra, az igazi életre visz.

Szoros kapu, keskeny út. Azt jelenti, hogy nem könnyű... Minden sikerért meg kell küzdeni, minden elénk tornyosuló akadályt le kell küzdeni... Ez a jutalom.: a küzdés szépsége...

Valamikor, régen egy király hatalmas kőtömböt helyeztetett az egyik forgalmas kereskedelmi út közepére. Majd elrejtőzött és leste, hogy ki fogja elhengeríteni a követ. A király leggazdagabb kereskedői és udvarnokai jártak arra, de eszükbe sem jutott elmozdítani a nagy követ. Egyszerűen megkerülték. Sőt, fennszóval bírálták a királyt, hogy nem képes rendben tartani az utakat. Aztán egy paraszt jött, hátán átalvetővel, melyben zöldséget vitt a közeli vásárra. Levette válláról a batyuját és megpróbálta elmozdítani a követ. Nagyon sokáig küzdött, minden erejét összeszedve, amíg végül sikerült szabaddá tenni az utat.

Aztán vette a batyuját és indulni akart, amikor észrevette, hogy a kő helyén egy pénzes zacskó hever. Felvette, és meglepetésére tele volt arany tallérokkal, s a pénz mellett egy írás a királytól, mely arra utalt, hogy, aki elhengeríti a követ, azé az arany. A paraszt megtanulta azt, amit mi legtöbbször nem értünk: minden legyőzött akadály lehetőség arra, hogy életünk minőségén javítsunk.

Melyik utat válassza az ifjú? A ballagás könnyen az elbizonytalanodás kezdete lehet, hisz az előbbi évek tapasztalatai azt bizonyítják, hogy egyre nagyobb az állásnélküli fiatalok száma... A diploma, bármilyen diploma megszerzése, nem jelent biztos megélhetést, jövőt, még akkor sem, ha színjelessel vizsgázott valaki. Nincs nyugodt fellélegzés, nincs biztonságérzet... Menjetek! Hova? Merre?