2010. 06. 15 Egy kevés melegség Lakatos Csilla
A teremtés egyik csodája, hogy minden teremtmény és teremtett dolog több önmagánál. Egyedül az ember képes arra, hogy megragadja e csodát, s az egyszerű néven túlmenően megértse a dolgokban rejlő üzenetet. Ezt követően rajta múlik, a felismerést hasznosítja-e a mindennapokban.
Egy történet szerint egy ékszerész üzletében két vásárló gyönyörködött a drágakövekben. Amint csillogásukat, fénypompájukat, sokféleségüket csodálták, egy közönséges kavicson akadt meg tekintetük, s értetlenkedve kérdezték egymástól: hogy kerül ez ide? A kérdést hallva az ékszerész arra buzdította egyiküket, vegye kézbe azt a szürke kavicsot, s egy ideig tartsa meleg tenyerében. Pár perc múlva az, ami korábban fakó és fénytelen volt, pompás színekben ragyogó kővé vált. A kő ugyanis, mint kiderült, opál volt, s csupán egy meleg kézre volt szüksége ahhoz, hogy megmutassa fényét és színeit.
Gyönyörűséggel tölt el, ha megtapasztalom, egy kevés melegség mekkora erőt, fényt tud mozgósítani a reményvesztettségbe, kilátástalanságba beleszürkült emberben. Ezért aztán nagyon fáj, ha utólag rájövök, mert azt a keveset elmulasztottam megadni, a valójában drágakő, „opál-ember”, szürke „kavics-ember” maradt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése