2010. 05. 25. A feketerigó dala Demeter Erika
Valahányszor új környezetbe kerülök, próbálom átalakítani, elképzeléseim szerint otthonossá tenni. Valamiért virágok nélkül nem tudok meglenni. Nekifogtam tehát, hogy új otthonunk mellett virágoskertté szelídítsem a szinte építőtelepet. Kemény fizikai munka és sok türelem révén virágmagokat is vetettem. A csalódásom akkor lett fájdalmas, amikor azok nem akartak kikelni. Először arra gondoltam, hogy nem jó a mag. Ám, amikor azt láttam, hogy egyik helyen kikelt, a másik helyen viszont nem, gyanakodni kezdtem. Figyeltem a terepet. Pár nap múlva tapasztaltam, hogy helyenként a virágoskert földje ki van szórva a járdára, épp ott, ahol a virágok kellett volna kibújjanak. Olyan volt, mintha valaki belerúgott volna a földbe.
Mit tesz ilyenkor a szigorú családanya, hát előveszi csemetéjét. A gyerekek, főleg a fiúk nem tudom miért, de előszeretettel próbálják ki cipőjük teherbírását rugdosással. Valahogy úgy, hogy: „Ha elrúgtam egy követ, amerre gurult arra mentem tovább.”(Edda) Hiába próbált mentegetőzni a fiam, hogy nem ő volt, nem igazán hittem el neki.
Ám, egy szép esőáztatta délelőtt, amikor vittem le a szemetet, látom, hogy két feketerigó előszeretettel kapirgál a virágoskertben, keresve a mindennapit. Hihetetlen gyorsan szétrúgták a virágoskert földjét, és nem zavarta őket, hogy én épp arra járok. Aha, gondoltam magamban, szóval ti vagytok a tettesek! Közben magamban nyugtáztam, hogy hiába szállok harcba velük, nem ülhetek egész nap, őrizve a virágoskertet. Tehát nem fog kikelni a mag.
Esténként néha kiülünk a párommal, beszélgetünk, vagy csak ülünk és hallgatunk. A tegnap esti kiülésnél panaszolom neki, hogy milyenek ezek a feketerigók stb. Azt válaszolja nekem erre, hogy hallgasd helyette az éneküket. És valóban: gyönyörű trillával köszönték meg a mindennapit. Virágok helyett a feketerigó dala.
Van úgy az ember életében, hogy mindent megtesz, ami tőle telhető, mégsem kel ki az a fránya mag. Ám, ha figyelmesen hallgatunk, mindig van valami más helyette, amiben szintén örömünket lelhetjük. Szóval, minden nehézsége ellenére mégis szép az élet, csak meg kell látni, hallani a szépséget.
Hát, hallgasd a rigó dalát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése