2010. július 7., szerda

Farkas Dénes: Morbid testamentum

2010. 06. 14 Morbid testamentum Farkas Dénes

Akasztó. Akasztó domb. Akasztófa-tető. Akasztó hegy... Megannyi elnevezés egész Erdély területén s talán másutt is. Hozta magával a történelem. A kora középkorban és később is azoknak szolgált vesztőhelyül, akik a székely falu rendtartását kártékony módon megszegték. Egy-egy akasztással elrettentő tanulságot statuált a hatalom azok számára, akiknek nem volt hajlandósága besorolni a normális életvitel rendszerébe. A falutanácsokban az esküdtek (hütös) is hozhattak ítéletet, mely kirívó esetekben a fenntebb felsorolt helyeken kezdődött-végződött.

Siménfalva és Székelyszentmiklós között van egy domb, melynek a szentmiklósi oldala az „akasztófák teteje” nevet viseli. A valamikori hatalom kiadta a parancsot az akasztófa-állításra, és a szentmiklósiak tüstént szót is fogadtak. A siménfalvi népesség húzta az időt. Amikor jött az ellenőrzés, a siménfalviak a szentmiklósiak akasztófája felé mutattak, mondván, hogy az a „létesítmény” közös. A szülőfalum lakói kikérték maguknak. A szöveg a következő volt: Egyszer és mindenkorra mindenki vegye tudomásul, hogy azt az akasztófát a szentmiklósiak maguknak és utódaiknak állították örök időkre és oda idegent akasztani nem engedjük.

Nem tudok arról, hogy a szentmiklósi akasztófák tetején nagy tumultus lett volna, de így is elfogytunk.

Szomorú örökség!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése