2010. 06. 23 Üzletelés Farkas Dénes
Székelyföld alföldibb részeire az ötvenes években szekeresek jöttek. Hozták a portékáikat, kik a „vállu” mellett „leparkoltak”. Az almási ember „meszet vegyenek” kiáltásával jelezte, hogy jön a tavasz, és meszelni kellene. Vették anyáink, nagyanyáink, kiknek a férfiak segítettek azt beoltani, s már csak egy kis kékítő kellett, és húsvétra „székelykék” lett az egész falu.
Ha égetetlen kő került a meszet mérő vékába, az oltáskor nem mállott, hanem kopogott és ilyenkor kórusban szidták az almási embert. Másik év tavaszáig megbocsátottak és ez így ment évről évre.
Szilvaérés előtt megjöttek a korondi szekerek, akik „fazakat vegyenek” bekiabálásokkal „marketingeztek”. Adták agyagedényeiket gabonáért, élelemért, sőt nagyapám még sarjúért is vett fazakat. A korondiak nagyon szegények voltak. Kicsi töpörödött házikókban a sok kicsi gyermek fogait kiette a mázas edényekhez használt fémoxid. Szorgalmasak voltak, és talán ettől lett a jelenlegi település olyan amilyen, hogy másképp ne minősítsem.
Tél vége felé megjöttek a „degenyegesek”, akik valamiféle fekete kenőanyagot hoztak nagy hordókban. Valahonnan Moldvából jöttek, és a szénaágyba helyezett hordók hátsó részén lévő csapokon engedtek 1-2 liter kenőanyagot a minden háznál létező degenyeges edénybe. Egy fa lapockával az öregeim minden hónapban bekenték a ráfos szekerek tengelyét, mely segítségül szolgált az igavonó állatoknak a teher húzásakor. Hallottam olyant, hogy a rossz gyermekek a hordó csapját kihúzták, és a szekerében bóbiskoló degenyeges portékája szétfolyt az úton.
Olyan szekeres is jött aki „mosztikát” szedett. Ez a méhészek újraöntésre váró lépviasza volt, amit kicsi pénzért megvett, de azt már nem tudom, hogy mi készült vele, belőle.
A felvillantott foglalkozások már a múlté. A változó világ „ad actam” tette őket.
A napokban utánfutós autó állt meg a kapumban. Rögtön tudtam, hogy nem sarjú kell neki. Nem is árult semmit, hanem ócskavasat keresett. Olyan rozsdás, rongyos csatornadarabokkal volt tele az utánfutója, amelyből nem tudom, ha lehet 20 kg tiszta vasat nyerni.
Bizonyos megélhetési szakmákat mások váltottak fel. Valószínű ez az élet dialektikája. Egy dolog azonban eszembe jutott. Ezelőtt 50 évvel azt mondta az egyik teológiai tanárom, hogy eljön az idő, amikor a sörös üvegek fedelét is összeszedik az emberek, mert szükség lesz rá. Írhattam volna hosszú Ű-vel is a szükséget.
Ha van eladó vas, lesz rá vevő, és még ki tudja mik lesznek?
Egyet már látok: Kolozson sem sarjú, sem mész, sem korondi fazék, sem kerékkenő, sem... már nem kell senkinek. A vas pedig elfogyott...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése