2010. 06. 28 Reklám – vallás Demeter Sándor Lóránd
Nemrég olvastam a reklámszakma egyik alapkönyvében (A nagy adrenalinjáték), amelyet roppant élvezetesen, stílusosan, olvasmányosan és meghökkentő (ön)iróniával írt meg a szerző: „Majd elfelejtettem! A reklámot, mi kreatívok, hajlamosak vagyunk valami vallásnak tekinteni. Munkánkról általában az a sematikus, téves elképzelés él kimondatlanul is bennünk, hogy a reklám templom, az egész világ, a hívők csapata nem más, mint a mindenkori célcsoport, a média a szószék, a reklámcsinálók a pap szerepét töltik be, s a megbízó az Úr.
Csakhogy. Csakhogy annyi helyen sántít ez a hasonlat, hogy még tolószékkel, vastüdővel sem lenne életképes. Kezdve a végén: az Úr sosem írja át a papok prédikációját, s többek közt ezért tisztelik a nevét. Az általános játékszabályokat is rögzítették egy Biblia című guide-ban. A papok sosem térnek el a brief-től. A szószék tarifái nem emelkednek az égig, és nincs vakszórás! A hívek hatalmas tömege pedig valóban hisz a termékben, a márkában és az igében. Olyannyira, hogy – bár sokszor kipróbálják – mégis újra, meg újra vevők rá.” (Kaszás György, a McCann-Erickson Budapest reklámügynökség alapítója és kreatívigazgatója)
A marketing- és reklámszakmában egyébként visszatérő motívum a vallással, egyházzal való példálózás. (Nem mondják, de gondolják – még akkor is, ha nem élik –: jó reklám az evangélium, az egyháznak pedig van valami olyan marketingismerete, amivel érdemes példálózni. Hát persze! Mert egyetlen és utolérhetetlen a kretívigazgatónk! :)
Még két szemléltetés:
„Ha a képet fel tudnák imádkozni a falra, nem lenne szükség kalapácsra a piacon.”
„A sajtós és médiamunkára, meg kell érni, mint a templomba járásra...”
Igaza van Kaszásnak.
Mégis újra, meg újra.
Mindkét irányban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése