Demeter Sándor Lóránd: Anna

Anna Demeter Sándor Lóránd

Annáról fogok írni, és közben azt feltételezem, hogy akik ezt olvassák, házasok. Vagy azok lesznek. Vagy van egy társuk. Vagy lesz. Vagy csak én feltételezem.

Anna férjes asszony volt. Gyermekre vágyott. Nem lehetett neki, mert az Úr bezárta a méhét.

Anna sokat sírt és nem evett semmit. Keservesen sírt, és lelke mélyéig elkeseredve könyörgött az Úrhoz. Férje, Elkána, ezt mondta neki: „Anna, miért sírsz, és miért nem eszel? Miért vagy úgy elkeseredve? Nem érek én többet neked tíz fiúnál?” Ez a kérdés révedt vissza Annára.

Anna tünet-együttesei (elkeseredett, keservesen sír, nem eszik, bánatos) arról árulkodtak, hogy a szomorúság érzése uralta életét. Meddősége, annak a gondolata, hogy nem lehet gyermeke, szomorúvá tették. Férjének vigasztalásul szánt kérdései csak még jobban erősítették benne a szomorúságot. Egy prédikációban olvastam, hogy Elkána kérdése „tipikusan olyan kérdés, amikor valaki nem érti a másikat, mert nem is ismeri. És milyen vaskos értetlenség szólal meg sokszor házasságokban férjek részéről a feleségükkel szemben, és asszonyok részéről a férjükkel szemben. Mennyire nem ismerjük, sokszor nem is akarjuk megismerni igazán a másikat, hogy aztán a helyes ismeret alapján értelmes kérdéseket tennénk fel, és felesleges kérdésekkel ne fokoznánk még a fájdalmat, mint ahogy itt ezt Elkána tette.”

Anna vágyakozik. Minden vágya az, hogy gyermekkel ajándékozza meg azt a férfit, akit szívéből szeret. Férjének kérdései voltaképpen az ő vágyait nullázzák. Egyenesebb megfogalmazásban a kérdés így hangzik: Mit bőgsz? Nem vagyok én elég neked? Anna vágyakozik. A férje szeretettel álcázott kérdésekkel letaglózza. Mert Anna meddő, minek vágyakozik hát olyan után, amit úgysem kaphat meg?

Folytathatnám tovább az érzelmi tünetek részletezését. Mégis inkább megállok pár személyesített kérdésnél:

Történt-e már olyan, hogy Annád sírt, és te nem tudtad megvigasztalni?

Történt-e már olyan, hogy Annád szomorú volt, és te a lehető leghülyébb kérdést tetted fel?

Történt-e már olyan, hogy nem értetted mi történik a kapcsolatotokban?

Történt-e már olyan, hogy a lelke mélyéig elkeseredett Annát még jobban megbántottad azzal, hogy értetlenkedtél az elkeseredettségén?



Ezért akartam Annáról írni. Mert tudom, hogy történt olyan. Hogy történik. Azt is tudom, hogy történhet másként is.

Történhet úgy, hogy megosztjátok Annáddal az érzéseket, és nem hallgattok róla. Nem a tüneteket: az érzéseket. Így mindkettő tudja, hogy a másik hogyan érzi magát.

Történhet úgy, hogy átöleled a te szomorú Annád, és testeddel is jelzed neki, hogy vele vagy, hogy társ vagy a szomorúságban (is).

Történhet úgy, hogy Anna imádkozik és te megfogva a kezét, társulsz hozzá a könyörgésben.

Ezért feltételezem, hogy akik ezt olvassák házasok. Vagy azok lesznek. Vagy van egy társuk. Vagy lesz. Vagy csak én feltételezem.