2010. július 7., szerda

Demeter Sándor Loránd: Kis templom vagyok

010. 05. 02 Kis templom vagyok Demeter Sándor Loránd

Hosszú útról érkeztünk haza. Reggel beültem a templomba: hálát adni, és mindent megköszönni. A nagyvilág zaja után jól esett beleroskadni a hazai csöndbe. Eszembe jutott, hogy New York hatalmas épületei között milyen kicsinek éreztem magam. Az is, hogy az óceán partján mennyire mulandónak és a repülőgépen mennyire kiszolgáltatottnak...

Most mindez messze van. Én pedig nem vagyok egyedül az imádságban. Erről is szól az alábbi vers.


E. E. Cummings
(1894–1962)

kis templom vagyok
(i am a little church)

kis templom vagyok nem nagy katedrális
messze a zsibongó város szennyétől és nagyszerűségétől
nem szomorít el ha a kurta napok egyre rövidülnek
nem sajnálkozom ha hirtelen eső lesz az április napsütésből

életem a magvető és az arató élete
imádságom az ügyetlenül igyekvő világ imádsága
(kereső és elvesztő, kacagó és síró)
melynek szomorúsága és öröme
az én szomorúságom vagy boldogságom

körülöttem szakadatlan történik tengernyi csoda
születés és megdicsőülés meghalás és újjászületés
önfeledt álmaimban reményjelképek lobognak
és én a hegyek nyugalmával ébredek

kis templom vagyok (távol a kínnal
és gyönyörrel teli őrült világtól) bennem a természet békéjével
nem szomorít el ha hosszú éjszakák még hosszabbak lesznek
nem sajnálkozom ha a csend énekelni kezd

téltől tavaszig emelem hiányosságomat a magasba
az irgalmas egyetlen Vagyokhoz aki jelen és örökkévalóság
egyenesen áll az Ő igazsága a halálban
jelenléte fényt hoz az alázatosnak sötétséget az önhittnek

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése