Orbán Erika: Idegen nyelv

2010. 05. 31 Idegen nyelv Orbán Erika

Laura azért jár Emmához, hogy angolul beszélgessenek. Az idegenséggel való ismerkedés olykor nem a szavak formáján keresztül valósul meg.

– Neked van szeretőd? –Van. – És mi a neve? – Titok!

A rátarti kíváncsiskodót kielégítendő Emma hazudik. Gondolatban ezért el is szégyelli magát szerelme előtt. Szégyelli magát. Szerelmét. S, hogy e felismerés miértjeivel ne kelljen foglalkoznia, érdeklődést mutat.

– És neked?!...

Laurának is van. S, hogy mennyire nem a neve, nem a kiléte a fontos, azt igazolja a másfél perccel korábban hallott hazugság, a hamis név elfelejtése is. Létezik! És a fiú, létezésével, Laura számára a világot senki más által nem látható virágkoszorúkkal ékesíti föl. Laura szeme miatta telik meg fénnyel, melynek ragyogó kisugárzása bearanyozza a rátekintőket. Később:

– Te szoktál hazudni? – Szoktam. Sajnos… – Miket? – Hát… – Emma apró füllentéseket sorol. És gyorsan hozzáteszi: – Utána mindig rosszul érzem, szégyellem magam.

Pedig nem így van! Ezt csak az erkölcsi lecke kedvéért mondta. És ezt Laura nagyon jól tudja, mert miközben hasonló fajsúlyú „bűneit” vallja, tekintetével inkább a tehervállaló cinkost, és hangjában az emberi természetében sorstársát keresi. Emma meghatódik e naiv őszinteségtől, és hálából feltárja szerelmét. A következetes felnőtt őszinteségén tűnődik, amikor:

– És ti csókolóztatok már? – Igen. – Hányszor? – Sokszor. – Hol? – Több helyen: otthon, a parkban… – Milán és Aliz is csókolóztak. Már az óvodában!

És a kényszeres Emma ismét belesétál az erkölcs-csősz szerepébe: minősít, és magyarázkodni kezd. Hogy az mit jelent, milyen, mikor érdemes (évre pontosan!) kezdeni, és milyen körülmények között. S amikor rájön beszéde értelmetlenségére, korrigálni próbálja magát: szeretni kell, ez a legfontosabb!

– De én tiszta szívből szeretek!

És Emma megérti Laura vágyát: hagyják szeretni és tanulni. Azaz szeressék, és kíváncsiságát oly mértékben oltsák, amennyiben ő kér(d)i. Az odaadás, a tisztelet, az őszinteség, a barátság, az intimitás csak akkor kovácsolódik a szeretett személy érdekeit a magáéi elé helyező, erős szerelemmé, ha ezt kevés beszédből és sok példából látja.

Laura hét éves. Télen síelni jár, nyáron lovagol. Igaz, még csak a pónira ülhet fel, de nővére példája motiválja. Az iskolában most az a legjobb, hogy láthatja őt. Emmánál, hogy sokat játszanak és beszélgetnek. Szerelemről, hazugságról… Mert Isten azért adta az emberek szívébe a szerelmet, hogy tanuljanak igazat mondani. És elfelejtsék a hazugságot. És szeressenek iskolába járni. Na, és kíváncsiak maradjanak a világ csókolózására… Kíváncsiak! Jellegüket szemérmesen rejtő titkokra, és felnőttek szégyengyökereire. Hiszen Isten, minden bizonnyal, szerelmes jókedvében csókolta világra az Embert; és nem félelemtől remegő hazugság: a magam képmására…