2010. július 7., szerda

Újvárosi Katalin: Álmatlanság

Álmatlanság Újvárosi Katalin

Mindig akkor jön, amikor a legjobban kellene pihenni. Amikor a legtöbb energia szükségeltetik. Mindig akkor, amikor...

Jönnek a receptek, a valaha olvasott praktikák. Semmi. Még a szertartásos forró tea sem segít.
Kóválygás, belenyugvás, találkozás a gondolatokkal. Utazás befele, a mélységek mélységébe. Ilyet csak éjszaka lehet. Mert a dühön, a mileszvelemholnapha kérdésen, a döbbeneten túl jönnek a válaszok. Mindig megszületnek – ezért kellenek ezek az éjszakák.

Közhely: mindig rohanunk, soha nincs időnk önmagunkra. Ha nincs, hát kapunk ajándékba: (persze ez sem tetszik nekünk) kalandozhatunk befele, sőt emlékeket idézhetünk, és a vágyak is megszólalhatnak, – ha hagyjuk.

Amikor eljutok eddig, – és hagyom – már meg tudom köszönni, hogy kaptam ajándékba egy újabb virrasztós éjszakát. Mindig kapok választ egy-egy kérdésemre, és már nem aggaszt, ha másnap álmosabb vagyok a kelleténél. És ami igazán örömmel tölt el, az az, hogy nem vagyok egyedül e meglátással. Legutóbbi virrasztásom után került kezembe az alábbi fejtegetés: „a virrasztással behozod magad valamely téren, ahol lemaradtál. Egyensúlyba hozod magad, természetes úton. Ne hadakozz az álmatlansággal: befolyásos barátod. (…) Képes eszedbe juttatni elfelejtett igazságokat, vagy tápláló, boldog napokat éppúgy, mint megadni a lehetőségét annak, hogy megsirass valakit. (…) De alapjában a rögtönzött virrasztás vidám tudomány: a másnapi fényben rájössz, hogy túlélted. Egészen könnyen. Mert te magad akartad.
Erősebb vagy, mint valaha.” (Kornis Mihály)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése