2010. 07. 11. La Vita e Bella Tófalvi Tamás
Azt mondják, hogy ha eljutsz odáig, hogy a cápa a tenyeredből eszik, akkor biztos, hogy a talpadból is fog.
Örök igazság, mely hol a nevetés, hol a gondolkodás hullámaival mossa az élet nagy tengerpartján a naplementét csodáló lelkünket. Mert annyi fantasztikus dolgot sodor létünk elé a mindig hullámzó, állandó mozgásban, változásban lévő világ… És ettől olyan szép, hogy a Pillanat sosem ismétlődhet meg, és mégis mindig vannak újabb Pillanatok. Ettől olyan szép, hogy sokszor vagyunk az a székely bácsi, aki először jár az állatkertben, és a zsiráf előtt hosszas álldogálás után így nyugtázza magában: „ilyen állat nincs is”…
Az élet szép – harsogja bennem minden földi és mennyei harsona, mert ha nyitott lélekkel járom életem sokszor rögös útjait, megláthatom a Pillanat misztériumát, átadhatom magam valami isteninek, valami felfoghatatlanul mély dolognak… az életnek…
Az élet szép – nevetik bennem létem igazságának szavait a múló pillanatok – s a legszebb maga a mulandóság, mert ez tanít meg arra, hogy az élet túl szép ahhoz, hogy egyetlen pillanatát is szomorúságra fecséreljem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése